Egy kérésem, lenne,
ha valaki meglelne,
útszélre dobva,
gyötörve, taposva,
ázva véres sárba,
szemeim becsukva,
ordítva némán,
nyúlva kezed után,
kérve, könyörögve,
álnokul esdekelve,
térdre hullva,
úgy suttogva,
nagy szemekkel
törött szívvel,
zokogva bárhogyan,
hogy ki hallja megroppan,
sírásomat meg is szánva,
mégse, mégse vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az
Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg
Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik
Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy
Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a
Mámor-paralízis Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem
3 Responses
Hm…és íme, itt a „testvérvers”…
Mit is mondhatnék ? Inkább az első, Zita, inkább az első, mert az ember társas lény…bár, elismerem, nem mindegy, ki és mi az a társ ! Mind a kettő nagyon jól van megírva. Üdv !
Kedves Zita!
Ez remek.Ez a változat nekem jobban tetszik. A szavakkal való brilliáns kezelés, gratulálok!
Üdvözlettel
Antal
Köszönöm szépen Antal!