Mosolyt festünk minden reggel,
szavaiddal húzol vonalakat,
hogy lássák, téged semmi nem terhel,
de belül mégis remegsz az álarc alatt.
Képernyők előtt élünk, fényben úszva,
de mögötte árnyékok vagyunk.
Mégis az élet színpadán, álarcba bújva,
magunkban mély sebeket hagyunk.
Magunkat ostorozzuk, amikor a
valódi képmásunkat eltakarjuk.
Mikor lesz merszünk a valódi
énünket megmutatni?
De talán egyszer majd
mindannyian levesszük álarcunk,
és nem fogunk a hazugságok
tengerében megfulladni.
Author: Guti Noel
Guti Noel vagyok. 2006-ban születtem és Őrbottyánban élek. Hitem fontos számomra és a gyülekezetem is. 15 évesen írtam első versemet. Ezek után egyre többet kezdtem el írni és más emberektől is pozitív visszajelzést kaptam így ez megadta a löketet. Már 3 verseskötetben is társszerzőként jelentem meg. A vers számomra egy kifejezési forma. Ha nem is tudok megnyílni, akkor inkább versbe költöm szavaim.
