Mókus, mókus fenn a fán,
Az odúból kikandikál.
Nem esik és nem fúj szél,
De gyorsan közeleg a tél.
Makkot, mogyorót gyűjtöget,
Teli odúval várja a telet.
Lombok s az avar alatt
Rejtőzik a finom falat.
Hogyha megjő a nagy hideg,
Bundájában nem didereg.
Pocakja ha megkordul,
Éléskamrájába fordul.
Teli teszi kicsi hasát,
Megvendégeli jó barátját.
Két kis mókus fenn a fán,
Az odúból kikandikál.
Author: Uray Franciska
„A mese az kell, hogy ne vesszünk el”, és ennek fényében, elsősorban a mesék világában kalandozok történeteimmel. 1994 nyarán születtem Kazincbarcikán. Mióta az eszemet tudom, imádom a meséket, verseket, az irodalmat úgy egészében. Kiskorom óta írok és festék, bár pár évig szüneteltettem szerelem hobbijaimat, hogy az anyaságra fókuszáljak. Az elmúlt évben viszont kirobbant belőlem a rengeteg meg nem írt történet, és azóta sem győzöm papírra vetni azokat. Ihletből nincs hiány, hála három ördögfiókámnak, akik mindig újabb és újabb meséket kérnek tőlem. Jelenleg Budapesten élek főállású anyaként. Bár sok egyetemen megfordultam – Corvinus, ELTE, BGE – mégsem sikerült megtalálnom a hozzám illő hivatást. Ám ezt nem kudarcként élem meg, mert így lehetőségem adódott az írásra koncentrálni, s ezáltal egy álmomat valóra váltani.
