Lelkem mélyén őrzött titkok terhe,
gúzsba kötött sóhajok, bennrekedtek,
feszítik, nyomják bensőmet.
Elnémult szám,
lakat, titkok zárt ajtaján.
Ó, be más volna, ha tehetném,
felétek szólnék, kiáltanék,
Fivéreim, nővéreim,
Vigyázzatok!
Ne tegyétek!
Veszélyes!
Álmaitokat ne hagyjátok,
hogy elrabolják mások!
Ne adjátok,
hamis gyöngyökért
Jövőtöket!
Nem éri meg!
Ne hallgassatok, arra
amit hamis próféták,
nektek mondanak!
Figyeljetek arra, ami fontos,
ami hiteles, s belülről szól!,
Hallgassatok
szívetek szavára!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
„Ne adjátok,
hamis gyöngyökért
Jövőtöket!
Nem éri meg! ”
Nagyon szép sorok meglátássa a talmi és az érték közötti különbségnek.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett!
Üdvözlettel
Tonió