Valami más…

                                                                                                                                                                                                                       „belső ragyogás…”

Valami más…

ez nem szerelem,
ez valami más…
egy magamnak írt,
belső vallomás –
annak, ki
bennem él.

kinek lényegéből született:
a szeretemből szeretem,
az érzésemből érzetem,
a kedveskedőn kedvelem,
a meghallom a dallamát,
pillantom a mosolyát…

simogató szívemben
belül elringatom,
halkan cirógatom
gyermeklelkű,
tiszta szemű,
őszinte valóm…
2025.05.08
kép forrása: Pixabay
Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

6
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. „simogató szívemben
    belül elringatom,
    halkan cirógatom
    gyermeklelkű,
    tiszta szemű,
    őszinte valóm…”

    Csodálatosak a soraid, mint mindig. Jobb, ha magunkat ruházzuk fel szép ruhával, mint ha erre méltatlan emberrel tesszük ezt, akiben egykor csalódnunk kell.

    Szeretettel: Rita

    1. kedves Rita! Köszönöm szépen, olyan sok szépet írtál már nekem, kedveset… 🙂
      a külvilág nem tud az elvárások szerint működni. ln inkább az „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. szeretettel, Zoé

  2. Zoé,
    külvilág ide vagy oda – benned él a poéta !
    Mint a jó szakács a fűszerekkel, úgy bánsz te is a verseidben a szavakkal, kifejezésekkel. Pontosan tudod, érzed, miből mennyit !
    🙂

  3. Kedves Zoé!

    Csodálom azt a szép természeted, mely szerint „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. Gratulálok hozzá! Sajnos én más vagyok és mivel nem születtem színészi képességekkel, magam tudom csak adni az elvárásaimmal együtt. Legnagyobb elvárásaim magammal szemben vannak, másoktól annak csak néhány %-át várom el. Csak azok mellett tudok megmaradni, akiknek valamilyen szinten fontos vagyok. Ha nem, akkor elindulok egy másik úton, hátha a társamra akadok.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »