Valami más…

                                                                                                                                                                                                                       „belső ragyogás…”

Valami más…

ez nem szerelem,
ez valami más…
egy magamnak írt,
belső vallomás –
annak, ki
bennem él.

kinek lényegéből született:
a szeretemből szeretem,
az érzésemből érzetem,
a kedveskedőn kedvelem,
a meghallom a dallamát,
pillantom a mosolyát…

simogató szívemben
belül elringatom,
halkan cirógatom
gyermeklelkű,
tiszta szemű,
őszinte valóm…
2025.05.08
kép forrása: Pixabay
Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

6
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. „simogató szívemben
    belül elringatom,
    halkan cirógatom
    gyermeklelkű,
    tiszta szemű,
    őszinte valóm…”

    Csodálatosak a soraid, mint mindig. Jobb, ha magunkat ruházzuk fel szép ruhával, mint ha erre méltatlan emberrel tesszük ezt, akiben egykor csalódnunk kell.

    Szeretettel: Rita

    1. kedves Rita! Köszönöm szépen, olyan sok szépet írtál már nekem, kedveset… 🙂
      a külvilág nem tud az elvárások szerint működni. ln inkább az „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. szeretettel, Zoé

  2. Zoé,
    külvilág ide vagy oda – benned él a poéta !
    Mint a jó szakács a fűszerekkel, úgy bánsz te is a verseidben a szavakkal, kifejezésekkel. Pontosan tudod, érzed, miből mennyit !
    🙂

  3. Kedves Zoé!

    Csodálom azt a szép természeted, mely szerint „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. Gratulálok hozzá! Sajnos én más vagyok és mivel nem születtem színészi képességekkel, magam tudom csak adni az elvárásaimmal együtt. Legnagyobb elvárásaim magammal szemben vannak, másoktól annak csak néhány %-át várom el. Csak azok mellett tudok megmaradni, akiknek valamilyen szinten fontos vagyok. Ha nem, akkor elindulok egy másik úton, hátha a társamra akadok.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »

Két méter

  Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.

Teljes bejegyzés »