Az ősz ringatott először bölcsőjében,
egy fénnyel és meleggel kibélelt napon.
Erre a világra megszületni talán
nem is akadhatott volna jobb alkalom.
Szelíd volt mindig a rekkenő nyár után
fogadott anyám, az ezerszínű ősz,
kíméletesen lakta be a kerteket,
ahol betakarítás után még elidőz.
Sosem jött hangos égzengéssel dörömbölve,
lábam alatt esőtől tenger nem fakadt,
minden szeptemberre kegyesen megtorpant
az idő, ami év közben egyre csak szaladt.
Mosolyogva nézem a kertet, miközben
kismadár csőrével kopogtat az ereszen.
Elüldögélve a halvány, selymes fényben
magányos poharam kezemből leteszem.
Apám, nagyapám kezében villogtak a
metszőollók, nyomukban az inda megeredt.
Hallom, ahogy a nektár bőségétől a
szőlő sötétlő héja most is megreped.
A szemek kékben és vörösben ragyogtak
a napfényben, s ragyogni fognak holnap is.
Hallgatag társam, a szőlő télen apránként
elmeséli majd borba rejtett titkait.
Hűs kézzel simogat az esti szél, olyan
könnyű minden, mintha más ülne itt, nem én.
Anyám minden ujjának érintése ott van
kötött kardigánom minden egyes szemén.
Színes levelét vállamra hullatja,
úgy szólít meg fejem felett egy faág.
Ősz kaleidoszkópja forog köröttem,
csendes esőt várok, az avar illatát.
Új őszre várok majd új tavasz s tél után,
de ma még hullócsillaggal szövök terveket:
a kerti padra egy kedves fényű őszi estén
egy helyett egyszer majd két poharat teszek.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
