Viharverte életek
Városok, melyeken dúló forgószél haladt,
Rommá váltak, csupán a sok törmelék maradt.
Megbomlott házfalak, semmibe vitt tető,
Hol a gyászos fájdalom untalan tör elő.
Hol maró könnycseppek sebzik fel az arcot,s
A természet erejével veszik fel a harcot.
De nincs győzelem, mert van erő, mely emberfeletti!
Van, hogy egész életeket el kell temetni!
Mennydörgés és hurrikánok, forgószelek hada
Romokba dönt és nem tudják, hogy hova mennek haza.
Halott szívek, halott testek, eltűnt családtagok,
Megnémult száj, síró lelkek, megszűnt madárdalok.
Visszavett a kacér gyermeknevetés, hol a vásott pillanat épp egy élve temetés.
Hol égig kiáltó lelkek hangja járja be a vidéket,
Ki túlélt, Istenhez szól áldást kérő igéket.
Szétzúzott világok, otthonok és életek,
Miért történik? Nem tudom, mindent én sem érthetek.
De gondolatban legyünk velük, fogjuk féltőn kezüket,
Hogy félelmek és könnyek nélkül hunyják le a szemüket.
S a reggel úgy jöjjön el, hogy ne kelljen már félniük,
Új célokkal, reményekkel legyen miért élniük!
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.