A téllel letisztult gondolatok is jônnek,
Mint elköszönő emberen halotti lepel.
Felszálló, hüvös ködben elveszett remények
Kelnek útra, s merülnek bele a sötétbe.
Hideg kezeivel megdermeszt szinte mindent.
A tél. S hótakaróval hinti be lelkünket.
Ráborul a tájra egy szótlan, hűvös csend.
Békesség fészkelődik meggyötört szívünkbe.
A fagyos tél beszürkült árnyéka csak követ
Rideg és jeges hónapokon át bennünket,
A szél süvít. S mi megbecsüljük a meleget,
Hiszen a tél karmai …jó messzire érnek.
Varjú körözget a megfagyott levegőben,
Ropog a hó, s a felszíne kényesen-fényes.
És a kéményeknek felszálló fanyar füstje
Jelzi az otthont. Békés, meleg menedéket.
Forró szívdobbanások – a jéghideg télben.
Hol szeretet van, mind a ketten jól megférnek,
S csillagfény borítja be a megfáradt eget,
Hogy megörizze nekünk a szép reményeket.
Sebes szánkó siklik le boldogan a havon,
S gyermek kaparja a jégvirágos ablakot,
Hóembert rajzolva úgy várja a karácsonyt!
Hiszen már tudja, adni és kapni milyen jó..
Otthon melege a télben …boldogságot hoz,
S a szeretet már hóesésként záporoz.
Hálát adunk mindenért, amink van, s ami jó,
…Amivel az életünk megajándékozott
Felcsillan a dermedt zúzmara az ágakon.
S megrendülve merengünk el az elmúláson.
Hogy az idő… talán a legnagyobb hatalom…
Ha menni kell, akkor már nem számít a vagyon.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
