Késő van.
Éjszaka.
Künn mindenütt sötét.
Az utca kihalt.
Semmi zaj.
Más nem, csak a szél járja útját,
s csupán léptei kopognak,
az aszfalton, tompán.
A házak ablakai is mind sötétek,
egyedül még nálad látni fényt.
Még fenn vagy,
lámpád még ég.
Fényénél dolgozol,
versed írod.
Most felállsz,
Kezedben kész versed,
fel, s alá járva olvasod.
Vigyázva lépkedsz,
a már alvók álmát nem megzavarva
lábujjhegyen jársz.
A kész verset elolvasva
meg vagy elégedve az eredménnyel,
s halkan magadnak mondod:
Na, ez nem rossz,
ma is érdemes volt felkelnem!
Lámpád eloltod,
s te is, mint korábban mások,
nyugovóra térsz.
Már aludnál, de nem
jön szemedre álom.
Újra meg újra megpróbálsz
álomba merülni,
Hiába.
Dúlsz fúlsz,
tehetetlenül.
Míg, egyszer csak,
szemed végre,
mégis lecsukódik.
Elalszol.
Még egy csöppnyi idő,
és itt van, megérkezett
a várva várt álom is,
s kerít máris
varázslatos hatalmába.
Repülsz bűvös szárnyán
messzire, az ismeretlenbe.
Jön feléd szembe,
rád vár, hogy felfedezd.
Hív, csábít,
a végtelen.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
Kedves Tonió!
Igen, talán a legtöbb ember késő este/éjjel tud alkotni, én viszont reggel, vagy délelőtt, jó esetben kora délután, de estére már használhatatlan vagyok. Igaz, hogy nagyon korán kelek és napközben se fekszem le, valamikor pihenni kell. Nálam valóban csend van, gyakorta nappal is, mivel egy kis zsákutcában van a hétvégi házikóm. Itt nyugodtan lehet pihenni, de akár alkotni is. Ahhoz, hogy levegőre menjek, nem kell különösen öltözködnöm sem, elég kimenni a kis kertecskémbe. Ha fát vágok, azzal egyúttal mozgok is, de hasonló hatást ér el a gyomlálás, vagy akár az ültetés, öntözés is. Több a munka, gyakrabban kell takarítani is, de mégis ez az emberközeli.
Szeretettel: Rita