Fények játszanak
A megkopott falon,
Szebbnek látszanak
Nyersen, szabadon.
Meggyűrt sötét lepedőn
Az este emléke pihen.
Lassan elfogy a levegőm.
Ki tudja mi van idebent?
Nem tudja a világ,
Hogy ebben a sötétben
Nem terem virág,
Csak fájdalom a szívben.
Fények játszanak
A megkopott falon.
Csak nekem látszanak,
Mint rózsák a jeges tavon.
Author: Ócsai Kitty
Úgy gondolom van, amit szavakkal nem mondhatunk el…erre van az írás. Írni a legféltettebb vágyainkról a félelmeinkről vagy a fájdalmunkról bátor dolog és még nagyobb bátorság kell, hogy ezt meg is osszuk másokkal. Ugyanakkor mégis szívmelengető a tudat, hogy ezzel akár másnak is adhatok, nem magamból, hanem az érzésekből. Megélni majd megírni egy szerelmet és halhatatlanná tenni a művészet által. Ezért érdemes élni igazán! Rólam nem kell sok mindent tudni. 30 éves vagyok, anya vagyok, edző vagyok, eladó meg egy kicsit katona is… néha el is veszem ebben a kavalkádban. De a lényeg, hogy nagyon szeretek írni, régóta írok és persze én is még a gimiben kezdtem a gagyi szerelmes versekkel. Ugyan volt egy nagy kihagyásom és 10 évig egy sort nem írtam, de ezt most igyekszem bepótolni. Mindenki szerencséjére megtaláltam az elveszett múzsám. Most már határ a csillagos ég és tovább.
