A nap, az ég ura, lassan száll alá a határon
Messzi-messzi szélén e csodás pusztai világnak.
Az aranyló, kéken fénylő fátyol fenn az égbolton
Ad gyönyört, varázst a csendes és békés alkonyatnak.
Már nem fújdogál az erős szél, s nem ringat a szellő
Se apró kis fűszálakat vagy nádas vidékeket.
A közelítő est dalával teli a levegő,
Mely nyugodni hívogatja, szólítja e vidéket.
Oh, mily békés és mily nyugodt táj, mi nékem otthonom,
Szememmel percekig némaságban állva bámulom,
Majd végül fejemet a puha párnámra ráhajtom,
S lelkemmel a képzetemnek álomvilágát járom.
Bár lenne ily idilli minden embernek világa,
A Földnek minden rejtett barlangja, völgye s hegycsúcsa.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!