Kiáltás(2)

Riadtan kiáltom 

felétek 

félelmem. 

Aggódom! 

Még nem tudom 

jövendőm 

mit tartogat számomra: 

jót-e, avagy rosszat? 

Félek. 

Magamra maradtam, 

egyes egyedül 

egyszál gyertya, 

a zúgó viharban.  

Elveszek?

Nem tudom.

Talán. 

Félek! 

Reszkető, gyenge lángom 

gyilkos szél mohó szája 

megkívánta. 

Oltalomért kiáltok. 

Hiába. 

Hangom erőtlen, gyenge 

elveszik a süvöltő szélben. 

Segítség nincsen. 

Sírok, zokogok. 

Könnyeim, akár trópusi esők, 

egyre csak ömlenek. 

Megrettenve, 

egyedül nézek szembe 

a közelgő sötét vésszel. 

Emberek vesznek körül,

csak néznek, nem szólnak,

köztük vagyok, egyedül. 

Őket hiába is kérdem 

mit hoz a holnap 

számomra? 

Szájuk néma, 

felelet nincsen. 

Magamra maradtam.  

Sorsom, 

kifogott hal,  

reményt vesztve vergődik 

a növekvő bánat 

hálójába szorulva. 

Akár az a hal,  

vágynék én is a szabadságra. 

Szabadulnék, 

de a háló szálai fogva tartanak. 

Fogoly voltam, s maradtam. 

Végre ki szeretnék közülük törni 

fojtó szálait eltépni, 

Elrohanni. 

Képmutató kötelékek 

reménytelen posványának 

gyilkos szorításától 

megszabadulni. 

 

 

 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Képmutató kötelékek
    reménytelen posványának
    gyilkos szorításától
    megszabadulni.”

    Már késő. Akkor lennél valóban egyedül és mihez kezdenél vele így közel a nyolcvanhoz? Az embernek vannak vágyai, de azok bizonyos korban már megmaradnak ebben a stádiumban. Álmodni azért lehet.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita!

    Az érzés, a megszabadulás vágya a kortalanul fennálhat.Nyilván közel a nyolcvanhoz már nem nagyon ugrál az ember.
    Szeretettel
    Tonió

Hozzászólás a(z) Izsó Antal bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »