Egyre csak sokasodnak Mirko Lažać, a rijekai székhelyű Horvát Nyershalászati Liga elnökének gondjai. A közelmúltban annyi probléma szakadt a nyakába, hogy már-már azon gondolkozik, beadja lemondását, és többet a környékére sem megy a tengernek.
Mint az sokak számára ismert lehet, néhány hónappal ezelőtt alaposan telítődött a dél-európai halászati piac, emiatt egyre nehezebbé vált a tenger gyümölcseinek értékesítése. Új piacok megszerzése teljesen lehetetlenné vált, és a terjeszkedés is csak egy másik szereplő kárára történhetett. Ez a helyzet nem példa nélküli a történelem során, és az ilyen időszakokban kialakuló árverseny következtében jellemzően azok az országok járnak pórul, amelyek kitermelésüket a többi versenytársnál relatíve drágábban tudják megoldani. Ilyen ország például Portugália.
Nem meglepő tehát, hogy a luzitán halászok – egyre nehezedő helyzetüket érzékelve – egy nem éppen bevett módszerhez folyamodtak. Pár hónappal ezelőtt a portugál médiában bombaként robbant a hír: az Adrián felütötte fejét a kergehering-kór. A hír hallatán pánik tört ki a dél-európai halpiacokon, majd azt követően drámai átrendeződés indult meg.
A kergehering-kór hatására – a tudomány által máig ismeretlen oknál fogva – egész halrajok kezdenek el hátrafelé úszni, mintha ez magától értetődő és természetes jelenség lenne. Az érintett területeken várhatóan igen rossz lesz a fogás, és jelentősen visszaesnek a halászati hozamok, elvégre melyik az a lökött halász, amelyik szándékosan a becserkészni kívánt halraj mögé feszíti ki a hálóját, nem pedig elé. Fontos kiemelni, hogy a kór – bár nevéből nem ez következne – bármely tengeri halfaj esetében előfordulhat, nem kifejezetten csak a heringekre jellemző.
A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanakkor a kergehering-kór inkább viselkedési rendellenesség, mint betegség, és nincs bizonyíték arra, hogy az ilyen halak fogyasztása emberre veszélyes lenne. Mivel azonban a pontos kiváltó oka nem ismert, és egyelőre kevés, a témával foglalkozó kutatási eredmény áll rendelkezésre, a kór hírének hallatán az emberek inkább nem vásárolnak az érintett területről származó halat vagy tengeri herkentyűt.
Bár a Horvát Nyershalászati Liga azonnal cáfolta a hírt, és közölte, hogy az Adrián soha nem láttak még halat hátrafelé úszni, déli szomszédunk értékesítési adatai mégis mélyrepülésbe kezdtek. A piacot a teljes összeomlás fenyegette, és a helyzet egészen odáig fajult, hogy már Rijekában is portugál halat árultak.
Mirko mindent megpróbált azért, hogy igazát bizonyítsa, és visszanyerje a fogyasztók bizalmát. Részletes tájékoztató anyagot készíttetett, amelyben tényekkel alátámasztva támadta a portugálok állításait. Hívó szavára a Liga önkénteseket toborzott, és segítségükkel osztogatták az ismertetőt, ahol csak tudták. Jóformán minden nagy fára röplapokat aggattak ki a nagyobb tengerparti városokban. Médiakampányt indítottak a tévében, amely főműsoridőben győzködte a horvát haltól elpártolt lakosságot, hogy térjen vissza jól megszokott vásárlási szokásaihoz. Elköltötték a Liga teljes rendelkezésre álló keretét, de mindhiába. A horvát hal csak nem akart fogyni a piacon, és úgy maradt ott a pultokon, ahogy oda kirakták.
Nem maradt más hátra, mint összehívni a működési szabályzat nyolcadik pontja szerinti válságülést, amelyre a Liga megalakulása óta még sosem volt példa. Nem volt mese, a horvát halászat jövője forgott kockán, azonnali megoldást kellett találni.
Az ülésen elhangzott javaslatok meglehetősen széles skálán mozogtak. Az egyik elképzelés szerint közöltek volna egy hírt a horvát médiában, hogy cápát láttak a portugál partoknál, elijesztve ezzel a turistákat, komoly bevételkiesést okozva gazdaságnak. Ezt az ötletet azonban elvetették, mivel egy cápa túl feltűnő jelenség, és ha nem látják, méghozzá sokan, a saját szemükkel, akkor könnyen rájönnek, hogy álhír a dolog. Egy másik elképzelés szerint összegyűjtöttek volna az Adrián annyi vízimadár-ürüléket, amennyit csak tudnak, és az éj leple alatt a portugál partoknál beleengedték volna a vízbe. A hetekig tartó bűz miatt Portugália keresztet vethetett volna a teljes turistaszezonjára. A tagok végül ezt a felvetést is elengedték, mivel a hatalmas úszó ürülékhalmaz könnyen átterjedhetett volna Spanyolország felé, amely már sokkal komolyabb nemzetközi botrányt jelent. Ráadásul ennyi természetes ürülék összegyűjtése annyi időt vett volna igénybe, hogy addigra a teljes horvát halászat a csőd szélére kerül.
Többórányi hiábavaló tanakodás és ötletelés után a tagok ebédszünetet rendeltek el. Egyikük – éhségét csillapítandó, és kicsit a kialakult helyzethez is igazodva – tésztás hallevest rendelt. Miközben a tanácskozás sikertelensége miatt étvágytalanul kevergette kanalával a levesben úszkáló hal alakú tésztácskákat, hatalmas ötlete támadt: egy halászverseny! Horvátok a portugálok ellen az Adrián! Több se kellett a ligatagoknak, éhség ide vagy oda, rögtön eldobtak kanalat, villát, és rohantak vissza a tárgyalóterembe. Újabb többórás tanácskozási etap következett, de ezúttal már minden hatékonyan és gördülékenyen ment. A cél nyilvánvalóan nem lehetett más, mint az, hogy az esemény körül akkora médiafelhajtást keltsenek, hogy egész Európa összes tévécsatornája tudósítson róla. Márpedig, ha a halászverseny során egyetlen hátrafelé úszó hal sem tűnik fel Európa vezető csatornáinak képernyőjén, akkor a portugálok álnok húzásának hatása végre semlegesíthető lenne. Ráadásul az Adrián ők vannak hazai pályán, és a luzitánoknak helyismeret nélkül aligha van esélyük.
A biztonság kedvéért jó alaposan kidolgoztak minden részletet. Tudták, hogy a portugálok nyerő helyzetben vannak, ezért aligha mennének bele bármilyen manőverbe, amely ezt a pozíciót veszélyezteti. Emiatt hatalmas kockázatot kellett vállalniuk. A verseny díjaként felajánlották a portugáloknak, hogyha nyernek, Horvátország 10 éven át 10%-ot fizet minden halászati hozamából. Ha viszont a horvátok nyernek, akkor Portugália vállalja, hogy 20 éven keresztül egyetlen médiahírt sem jelentet meg az adriai halászatról. Persze a Ligának esze ágában sem volt fizetni, csak be akarta bizonyítani, hogy a halak az Adrián nem úsznak hátrafelé. Azután, a verseny eredményétől függetlenül jól elásni a portugál médiát, és az álhírterjesztés okán érvénytelennek minősíteni a versennyel kapcsolatos összes alkut és megállapodást. Úgy gondolták, ebből csak jól jöhetnek ki, pláne, ha hazai pályán megnyerik a versenyt. Hamar meg is határozták a pontos szabályokat, és alig két nap elteltével a Portugál Halfelügyeleti Központ már meg is kapta a hivatalos kihívást. A válasz sem váratott magára sokáig. Másnap a portugál halászok elfogadták a feltételeket. Mindkét fél két hetet kapott a felkészülésre.
Mirko és tagtársai gondoskodtak arról, hogy a versenyt hatalmas médiaérdeklődés övezze. Hat nagyobb tévétársaság, számos lap és internetes portál jelentkezett be, hogy tudósítanak az eseményről.
Mikor eljött a nagy nap, már óriási volt a felhajtás. A portugál hajók percre pontosan érkeztek a meg a helyszínre. A szabályok szerint mindkét fél részéről tizenöt-tizenöt közepes méretű halászhajó vehetett részt, meghatározott technológiai felszereltséggel és azonos számú legénységgel. A verseny időtartamát 72 órában határozták meg, amely idő alatt szabadon lehetett halászni, akár éjszaka is. A szabály egyszerű volt. Aki több halat fog, az győz. Pontban reggel 9 órakor elindult a harminc hajó Rijeka kikötőjéből.
Már az első néhány óra után érdekes hírek érkeztek. A jelentések szerint a portugál hajók a megszokottól merőben eltérő manővereket végeztek, és hálóikat is különleges pozícióban vetették ki. Módszerük alapján arra lehetett következtetni, hogy a halrajok mozgásának irányára vonatkozóan teljesen mások a várakozásaik, mint a horvát halászoknak. Mikor este befutottak az első hajók a napi fogással, nyilvánvalóvá vált, hogy a portugálok behozhatatlan előnyre tettek szert. A verseny további két napja már csak formalitás volt. A horvát halászok csúfos vereséget szenvedtek. Nem elég a kedvezőtlen alku, hírnevükön is komoly csorba esett. A portugál halászok diadalittasan hajóztak el Lisszabon felé.
A verseny utolsó napját követő reggelen az elgyötört Mirko hatalmas lármára ébredt. Pizsamában rohant ki a házából, el nem tudta képzelni, mi történhetett. Az utcára érve elképesztő látvány fogadta. A háza előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, mindenkinek csipesz volt az orrán, dühösen mutogattak a tenger felé, és valamiféle azonnali intézkedést követeltek tőle. Hogy mit, azt az óriási hangzavarban nem is értette először. Mint kiderült, ameddig a szem ellát, valami hatalmas kiterjedésű, egybefüggő, ismeretlen anyag úszott a víz felszínén, és iszonyatos bűzzel árasztotta el az egész várost és környékét.
Két hétig tartott, mire sikerült kitakarítani a kikötőt, hogy a tengeri forgalom újra megindulhasson, de a bűzt még egy hónapig mindenfelé érezni lehetett. De Mirko gondjai ezzel korántsem értek véget. A portugálok követelik a tíz százalékukat, a horvátoknak természetesen eszük ágában sincs fizetni. Jogászok egész hada próbál megoldást találni a kialakult helyzetre, lehetőleg komoly nemzetközi konfliktus kirobbantása nélkül. Nem sok dolog van, amibe kapaszkodhatnak, hacsak az nem, hogy megfigyelések szerint a versenyt megelőző napokban szokatlanul nagy volt az emberi aktivitás Portugália ismert vízimadártelepei körül.
Rijeka lakossága szépen, lassan megnyugodott, és a város élete is visszakerült a megszokott kerékvágásba, kivéve a horvát halat, amely továbbra sem kelendő. A verseny óta több elemző cikk is született a lehetséges utóhatásokat taglalva. Mindegyik más következtetésre jutott, egy dologban azonban mindenki egyetért, és a lakossági felmérések is ebbe az irányba mutatnak. A jelek szerint a portugál hal igen jóízű, tápláló, és megjelenésében is kielégít minden fogyasztói igényt.
Gödöllő, 2025. szeptember 10.
Megjelent az Irodalmi Rádió Beadandó című antológiájában (150-153. oldal).
Author: Kovács Gergely
Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...
