Víz

Víz…

Hömpölygő folyóként mossa a partokat,
Megannyi kincset, meglepetést tartogat.
Van ami benne él, van amit csak éltet,
Hatalma van uralni a föld feletti létet.

Hol fakadó forrásvízként kristálytisztán ragyog,
Hol a gyermek önfeledten gázol bele gyalog.
Hol hatalmas hullámokkal vihart ver a tengeren,
Hol csak nyári zivatarként mutatkozik csendesen.

Víz! Te csodálatos, búzaföldet nevelő!
Ő az egyik legerősebb éltető erő!
Csörgedezz a patakokban, duzzadjon a Balaton,
Királynőként tündököljél, mint a legszebb amazon!

Sokszor bizony elfelejtjük, hogy a létezésed csoda,
Hogy nélküled milyen lenne, ne tudjuk meg soha!

Adorjányi Erzsébet
Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Csörgedezz a patakokban, duzzadjon a Balaton,
    Királynőként tündököljél, mint a legszebb amazon!”

    Kedves Erzsébet!

    Nagyon szépen írtál a vízről, mely nélkül, mint tudjuk, nincs élet.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


SZÓFONÓ a GRUNDon – 2025. október 27.

2025. október 27-én rendeztük meg aktuális felolvasóestünket a GRUNDon, ahol hét szerzőnk olvasott fel legújabb írásaiból: Keresztes Margit, Apor Kata, Váradiné László Mária, Zilahi Zoltán,

Teljes bejegyzés »

Szerelmedért

 Ha szerelmednek az lenne az ára,  Hogy meg kellene mutatnom,  Mi mindent tennék meg érte, s érted,  egy percet sem haboznék, rohannék.  ha kellene akár

Teljes bejegyzés »

Maradtál!

Maradtál! Maradtál. És lassan ránk esteledet, a tűzön pattog a fa, árasztja, önti ránk a meleget. Lángocskák sejtelmes táncot lejtve megvilágítják, kedves arcodat, bájos testedet.

Teljes bejegyzés »

Kirakatüvegek

(Lacika emlékére)   Amikor a felsőbb évesek arra kényszerítették aznap reggel, hogy a vizeletükbe érjen az orra, miközben fekvőtámaszokat erőltettek rá, eldöntötte hogy nem megy

Teljes bejegyzés »

Naplemente a Hortobágyon

  A nap, az ég ura, lassan száll alá a határon Messzi-messzi szélén e csodás pusztai világnak. Az aranyló, kéken fénylő fátyol fenn az égbolton

Teljes bejegyzés »

Az alperes

A gyűrűviselés hosszú évei nyomot hagytak az ujján. Mióta nem viselte ébredt csak rá, hogy mennyiszer forgatta öntudatlanul a vékony karikát amikor mélyen elgondolkozott, vagy

Teljes bejegyzés »