Éltettem már sokféle messiást
(Hevesen átkoztam aki nem hitte)
De mert a Föld nem áll meg soha
(Értük mások szennyesét teregettem)
Megfordult a kocka hogy lásd
(Végig úgy hittem hogy megérte)
Minden szőttesnek van ám fonákja
(A bűnösök ellen én is bűnös lettem).
Author: Baukó Tamás
De vajon bármit nevezhetünk művészetnek, amiben örömünket leljük, el tudunk mélyülni, stílusjegyeket tudunk kialakítani? Megingathatatlan véleményem, hogy igen. A költőt, a séfet, és a labdarúgót egyaránt művésznek tartom – részben azért, mert mindhármat csináljuk csak a kreativitás kedvéért is, részben pedig azért, mert sokan mások is örömüket lelik abban, ahogyan ők kifejezik magukat a papíron, a konyhában, vagy a gyepen. Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy még nem leszek harminc amikor meghívást kapok egy alkotói közösségbe, valószínűleg azt kérdeztem volna: „miért hívnának meg valakit, akinek senkit sem érdekelnek a versei?” Ez nem vicc, és nem túlzás: a verseim zömében kulcsszerepet játszik a szorongástól való szabadulás vágya, míg az egyperces novelláim a maguk szarkasztikus hangvételével egy kis felüdülést, enyhülést hoznak általában. Önmagamnak írok, önmagamért, és tudom, hogy aki hasonló gondokkal küzd, annak sokat mondhatnak a soraim. Pár szót mégis szeretnék mondani az utóbbi időkben kitalált újításomról, az Árnyversekről: Az árnyvers (vagy ahogy először hívtam: vers.rar) egy olyan versforma, amelyben az egymást követő sorok két külön hangot szólaltatnak meg – ez lehet a külső-belső hang kettőssége, vagy egy naiv és egy cinikus hang, de mindenképpen ugyanarról beszélnek, és mindenképpen eltérnek sarkalatos pontokon. Lényegében vitáznak egymással éppen úgy, ahogyan...
Egy válasz
Kedves Tamás!
Remek! Valóban így van, ahogy írod, hogy a két elkülönített szakasz önmagában is értelmet nyer, míg egybe olvasva más képet mutat. Különösen is az tetszett, hogy „A bűnösök ellen én is bűnös lettem”. Talán mert megéltem, átéltem. Azt gondoltam, akkor tudok azonosulni, ha én is olyan vagyok, nem jó ötlet, nem éri meg.
Szeretettel: Rita