Távol, messze tőled.
Távol, messze tőled is gondolok rád, még éjjel is a honért őrt állva.
Holdfényben fürdőzik arcom a hidegen fázós, őszi éjszakába.
Csillagok ragyognak az égen, mint ahogy rám ragyog a te két szép szemed.
Felsejlik bennem édes hangod, szinte érzem lágy, bársonyos érintésedet.
Mosolyod fűti belülről testem, szavaid, kacajod füleimben csengenek.
Szinte érezlek, érzem miként magadat karjaimban temeted.
Finom, mézes ajkaid éhesen csókomra vágyva, lassan ajkaimhoz érinted.
És én lecsapok a vágyra, szenvedély ragadja magával egész lényünket.
Testem felhevül, egy pillanat, egy kép, mikor épp melletted fekszem.
Aztán már a hideg éj az őrség, de te már itt vagy, itt élsz bennem.
Távol, messze tőled is gondolok rád, még éjjel is a honért őrt állva.
Holdfényben fürdőzik arcom a hidegen fázós, őszi éjszakába.
2025.11.04.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
2 Responses
„én lecsapok a vágyra, szenvedély ragadja magával egész lényünket.”
Jó is a szenvedélyes szerelem.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen! Élni csak így érdemes! Írni meg csak szívből lehet igazán.