Esthajnalcsillag

Tündöklő csillag, oly messze vagy nékem,

Ám mégis látlak, ahogy ragyogsz az égen.

Különc vagy a többitől, fényed csak úgy izzik,

Csillagok hada folyton köréd gyűlik.

 

Erős, stabil pont vagy mindenki számára,

Elveszettet vezetsz a helyes irányba.

Példát mutatsz embernek, állatnak, növénynek,

Hisz fényeddel a remény képe vagy az égen.

 

S mondd, ha téged gyötör a sors, ki áll ki érted?

Ki érzi át e sok fájó emléket?

Ki fogja kezedet, míg te a bajban vagy?

S ki az ki lelked sebét óvatos foldozza?

 

S hova veszett a sok köréd gyűlt csillag,

Melyek, ha féltek, mind hozzád bújtak.

Melyek nélküled csak kicsiny pontok az égen,

Elhagyott gyermekek e nagy térképen.

 

S itt vagy te, a gyönyörű csillag,

Ki még a magányban is bátran ragyoghat.

A magányban, hol álmok váltak köddé,

Ezernyi gúnyos kacaj törte őket ketté.

 

Ám te, mint egy gyémánt megtartod a csodát,

Számtalan emléket, mit felejt a világ.

Tán pont ezért ragyogsz köztünk ily fényesen,

S ezért tépáz meg rengeteg vad idegen.

 

Ám a remény nem hal meg, örökre köztünk marad,

Hisz szíve mélyén minden ember várja az igazat.

Hiszi, hogy van egy csillag, mely álmokat őriz,

S otthont ad annak is, ki most épp gyötrődik.

 

S te vagy az, ki e végtelen égbolton bárhonnan látszol,

Ki a millió életre külön-külön vigyázol.

S aki elhiszi, hogy vágya valóra válik,

Ő is csillagként fénylik majd melletted sokáig.

 

 

Irha Adrienn
Author: Irha Adrienn

Irha Adrienn vagyok, 16 éves. 2009. július 13-án születtem Miskolcon, jelenleg Budapesten élek. Az irodalom egészen kicsi korom óta része az életemnek, Anyukám számtalan történetet, mesét olvasott nekem, illetve olvasunk immár együtt a mai napig is. Rajongásig vagyok mindenért, ami művészet, magával ragad, amikor egy-egy ember szavakká, mozdulatokká formálja az érzelmeit vagy színekkel tükrözi azokat. Az írás számomra mindig is egyfajta kikapcsolódási forma volt. Első osztályos korom óta vezetek naplót, 9 évesen pedig megírtam első kisebb történetemet is Halloween témakörben. A versek világába felsős diákként csöppentem bele úgy istenigazából. A Nagymamám volt az, aki a zene-és vers szeretetével e csodálatos világba magával ragadott, s általa tapasztalhattam meg egy-egy dal vagy alkotás mélységét is. 2024-ben indultam az iskola Író-Deák című pályázatán, melyen Álom című versemmel 2.helyezést értem el. Ettől kezdve kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, ma már az életem részévé vált. Fél éve lettem a Faluság blog egyik szerzője, ahol már több versem is megjelent. A költészetben a legnagyobb hatással rám József Attila munkássága van, számomra ő egy igazi példakép. Az elmúlt 1 évben leginkább a veszteséget és az azzal járó fájdalmat próbálom versbe foglalni, amit Nagymamám elvesztése okozott. Remélem, hogy írásaimmal más embereknek is segíthetek és megnyugvást adhatok e...

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »