Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem.
Mostantól ám mindent szabad!

Mindent, mihez kedvem szottyan,

Mert az idő hopp hogy szalad!

Perdülhetek bárhol táncra.
A kertben vagy utcán,…téren.
Barátnőkkel találkozom
Akár,…akár minden héten.
Nemet könnyen mondhatok én.
Nincs ám kényszer. Megyek, megyek.
Teszek én rá, mit szólnak majd!
Fő, hogy magam ura legyek!
Lehet gatyám térdén szakadt.
Kit érdekel, ha hümmögnek.
Rúzsos a szám, élénk piros?
Kacagok csak, ha dünnyögnek.
Nem leszek én öreganyám!
Hajamat is bizony festem.
Rendszeresen izgek-mozgok,
Hajolgatok, edzem testem.
Szarkalábak de tetszenek!
Idővel nem hadakozom.
-Az bölcsesség barázdái.-
Aki beszól, hanyagolom.
Nem pazarlom drága percem,
Arra, aki, jaj, lemerít,
Aki engem, erőszakkal
Korlátokkal csak bekerít.
59 éves vagyok.
A pozitív erő csábít.
Ott tartok én, nekem már csak
A boldogság, derű számít.
Fogadjatok így el, kérem!
Nem kell engem már nevelni.
Csak, csak  hagyni nyugalomban,
Egyszerűen csak szeretni.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Rendszeresen izgek-mozgok,
    Hajolgatok, edzem testem.”

    Én is, pedig már nyolcvan vagyok. Az elsőszülött gyermekem egyidős Veled. Szeretettel gratulálok! Legyél mindig vidám és önfeledt!

    Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Édes a vágyam

Édes a vágyam, az álmom, ott ül a kedves az ágyon, vágyodik ott ölelésre, én is a hű szerelemre. Vágyteli véle az élet, nélküle bánatom

Teljes bejegyzés »

Jelen, múlt, jövő

Szabó Edit : Jelen, múlt, jövő – Óda Kint ülök a teraszomon, a szépen faragott lócámon. Szellő rezzen, belekap hajamba, lágyan ring a nappali csendben.

Teljes bejegyzés »

Amikor a harang szól

Edit Szabó : Amikor a harang szól Délben mindig szól a harang, ezernégyszázötvenhatban hatalmas nagy harcot indít, török szultán vallást ritkít ! Összegyűjti nagy seregét,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Csiszolódás

Egymáshoz csiszolódunk Nap nap után, évről évre Koptatjuk éleinket simára Üveg leszünk és homok Kavicssima szerelmünk Túléli az idő őrlését Author: Szekeres Zsanett Szekeres Zsanett

Teljes bejegyzés »
Prózák
Havasi Erika

A hőség

A HŐSÉG Bizonyos szempontból kétféle ember létezik: Az egyik imádja a meleget, szeret sütkérezni a napon, és akkor érzi jól magát, ha a bőre színe

Teljes bejegyzés »

A köd lassan rátelepedett a mezőre, amikor megpillantottam a magányos fekete szőrű lovat. Nem menekült el mikor meglátott, csak merev tekintettel figyelt. Lassan közelebb léptem,

Teljes bejegyzés »