Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem.
Mostantól ám mindent szabad!

Mindent, mihez kedvem szottyan,

Mert az idő hopp hogy szalad!

Perdülhetek bárhol táncra.
A kertben vagy utcán,…téren.
Barátnőkkel találkozom
Akár,…akár minden héten.
Nemet könnyen mondhatok én.
Nincs ám kényszer. Megyek, megyek.
Teszek én rá, mit szólnak majd!
Fő, hogy magam ura legyek!
Lehet gatyám térdén szakadt.
Kit érdekel, ha hümmögnek.
Rúzsos a szám, élénk piros?
Kacagok csak, ha dünnyögnek.
Nem leszek én öreganyám!
Hajamat is bizony festem.
Rendszeresen izgek-mozgok,
Hajolgatok, edzem testem.
Szarkalábak de tetszenek!
Idővel nem hadakozom.
-Az bölcsesség barázdái.-
Aki beszól, hanyagolom.
Nem pazarlom drága percem,
Arra, aki, jaj, lemerít,
Aki engem, erőszakkal
Korlátokkal csak bekerít.
59 éves vagyok.
A pozitív erő csábít.
Ott tartok én, nekem már csak
A boldogság, derű számít.
Fogadjatok így el, kérem!
Nem kell engem már nevelni.
Csak, csak  hagyni nyugalomban,
Egyszerűen csak szeretni.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Rendszeresen izgek-mozgok,
    Hajolgatok, edzem testem.”

    Én is, pedig már nyolcvan vagyok. Az elsőszülött gyermekem egyidős Veled. Szeretettel gratulálok! Legyél mindig vidám és önfeledt!

    Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A CSÚCSON

Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre

Teljes bejegyzés »

Kilakoltatás

– Kinyitni!   Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott

Teljes bejegyzés »

Darabra

Nem tudni Nappal van-e még Vagy már éjjel Melyik hét Melyik napja Zúg a neon De magunkba fojtott üvöltésünket Nem hallja senki Csupán számon tart

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Látod-e

Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e

Teljes bejegyzés »

A bizalom

A bizalom A bizalom nem porcelán. A porcelánt össze lehet ragasztani. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és

Teljes bejegyzés »