November

Ködruhába öltözött a reggel, s maradni akar.
Sokáig hagyta, hogy a novembert a nap uralja,
de most már úgy érzi ő, hogy az idő elérkezett,
s nem számít, hogy nem szeretik, elfoglalja a teret.

Belélegzel vele sok szennyet, kabát alá bújik,
a szádban talán már az édes is megsavanyodik.
Megremegsz, orcád tőle vizes lesz, behúzod nyakad,
sietsz, hogy mielőbb hazaérj, és vigasztald magad.

Talán egy jó forró teával, netán vörösborral,
az emlékek garmadáját veheted elő sorra,
egy jó film is hozhat derűt, örömöt a konyhára,
de ha kedved van, akkor vissza is bújhatsz az ágyba.

Társsal, az időt hasznosan tölteni talán könnyebb,
aki egyedül él az se hullajtson fájó könnyet.
Játsszon önfeledten, mint egy gyermek, álmodjon szépet,
vagy vegyen elő megsárgult rég nem látott fényképet.

Elhagy majd a november, nem maradhat itt örökre,
hiszen az évek is elszaladtak gyorsan pörögve,
lám örök igazság, hogy minden elmúlik majd egyszer,
talán visszasírnád még ezt a novembert ezerszer.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

3
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Rita !

    Érzékletesen írod le ennek a csúnya hónapnak a hangulatát. Borzongok, nncs is kedvem kimenni, viszont jó ötleteket kaptam tőled.Vörösbor, filmnézés, régi fényképek.. Köszönöm, máris megyek keresek pár régi képet.A vörösborral még várok, kicsit korán van hozzá, de majd este bepótolom.
    és bizony, bizony már most tudom, hogy amit a végén írtál az nagyon igaz:”talán visszasírnádmég ezt a novembert ezerszer.”
    Szeretettel
    Tonió

  2. Kedves Tonió!

    Nem csupán megtisztelő, hogy olvastad novemberi versem sorait, hanem külön öröm számomra, hogy megértéssel és egyetértéssel tetted ezt.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »

A múzsák társai

   A múzsák társai   A tinta feketén karcolja fel a halhatatlant.   Rím dobban száz versben, és táncot lejt egy gyönyörű könyv.   Száz

Teljes bejegyzés »

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves…   Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem, mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben. Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak, s

Teljes bejegyzés »

Menedék nélkül

Menedék nélkül   Ma megint eszembe jutottál egy lassú alkony peremén, mint mikor köd ül rá némán, – csak hallgatok a csend ölén.   Vártam

Teljes bejegyzés »