November

Ködruhába öltözött a reggel, s maradni akar.
Sokáig hagyta, hogy a novembert a nap uralja,
de most már úgy érzi ő, hogy az idő elérkezett,
s nem számít, hogy nem szeretik, elfoglalja a teret.

Belélegzel vele sok szennyet, kabát alá bújik,
a szádban talán már az édes is megsavanyodik.
Megremegsz, orcád tőle vizes lesz, behúzod nyakad,
sietsz, hogy mielőbb hazaérj, és vigasztald magad.

Talán egy jó forró teával, netán vörösborral,
az emlékek garmadáját veheted elő sorra,
egy jó film is hozhat derűt, örömöt a konyhára,
de ha kedved van, akkor vissza is bújhatsz az ágyba.

Társsal, az időt hasznosan tölteni talán könnyebb,
aki egyedül él az se hullajtson fájó könnyet.
Játsszon önfeledten, mint egy gyermek, álmodjon szépet,
vagy vegyen elő megsárgult rég nem látott fényképet.

Elhagy majd a november, nem maradhat itt örökre,
hiszen az évek is elszaladtak gyorsan pörögve,
lám örök igazság, hogy minden elmúlik majd egyszer,
talán visszasírnád még ezt a novembert ezerszer.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bárányvers

* Fekete bárány – suttogták Fekete bárány – harsogták Fekete bárány – aláztak Fekete bárány – becsaptak Fekete bárány – elestem Fekete bárány – felkeltem

Teljes bejegyzés »

keserűségarány

– Múltkor kérdezte, hogy gondoltam-e öngyilkosságra… és tényleg! Nem is rossz ötlet. Esetleg tudna javasolni valami biztos módszert, ami fájdalom mentes? Vagy tudna segíteni valami

Teljes bejegyzés »

Izzón

Izzón   Lesz olyan, hogy egy férfi elfelejti hogyan szeretett egy nőt? Amikor már nem érti, mégis izzón szereti őt?   Van olyan, hogy szereti

Teljes bejegyzés »

November

Ködruhába öltözött a reggel, s maradni akar. Sokáig hagyta, hogy a novembert a nap uralja, de most már úgy érzi ő, hogy az idő elérkezett,

Teljes bejegyzés »

Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem. Mostantól ám mindent szabad! Mindent, mihez kedvem szottyan, Mert az idő hopp hogy szalad! Perdülhetek bárhol táncra. A kertben vagy utcán,…téren. Barátnőkkel

Teljes bejegyzés »