Szerelem

Ha megtehetném nem haboznék,

mindent, de mindent hátra hagynék.

Nem késlekednék.

Időmet arra nem vesztegetném,

hogy felöltözzek,

csak úgy pőrén, szégyen nélkül,

attól nem tartva,

hogy mások meglátnának,

nem érdekelne, rájuk nem figyelnék,

csak rohannék, ahogy tudnék, feléd,

hogy minél előbb elérjelek,

hozzád érjek, otthonodba,

s ott karjaimba zárhassalak.

Életem, Kincsem,

Virágom, Kedvesem!

Csupán egy kérdés maradna bennem:

Istenem, de jó volna tudni,

hogy vajon te is szeretsz-e engem?

Ha nem is úgy,

olyan forrón, mint én téged,

de legalább egy kissé,

egy picinykét?!

S ha tudnám már a választ,

hogy szeretsz,

örömömben ugrándoznék,

mint egy gyerek,

fel a magasba, fel az égig,

fel, akár a csillagokig!

 

 

 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Tonió!

    Mielőtt pőrén, szégyen nélkül odaszaladsz, érdemes tisztázni, hogy vajon ő vágyik-e erre? Amennyiben igen, érdemes ugrándozni és hozzá szaladni.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita!

    Igazad van, de a pőrén való rohanás a versben költői túlzás, de az valóban nem árt, ha tisztázza a szeremes fél, hogy a másik is szereti-e őt, vagy csupán egyoldalú érzelmekről van szó.
    Szeretettel
    Tonió

Hozzászólás a(z) Izsó Antal bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »