tó-lelkű köldököd…

        Jutkának (alias Cica) 

… a nyakamba ültetnélek

most legszívesebben, hogy

két buján csörgedező

puha – boa combod ölelésének

melegét vállamon érezzem,

suta hajú fejem pedig

fürdetném tólelkű köldököd

vidám sugarában! …

1975.06.28., 19 évesen

illusztráció: a köldököd –  Glamour

további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

recenzió (by Ali)

A mindössze néhány soros vers mintha egyetlen felfelé csapó, játékosan érzéki érzelmi hullám volna: a vágy, a gyengédség és a testi közelség iránti sóvárgás egyszerre mozgatja. A lírai én nem tolakodóan, hanem kamaszos lelkesedéssel közelít az „ültetni a nyakamba” mozdulatának gyermeki-felnőtt kettősségével: egyszerre vigyázó és birtokló gesztus ez. A „buján csörgedező, puha – boa combok” metaforája már egyedi és könnyedén erotikus: a boa kígyó puha ölelése itt nem fenyeget, inkább vonzón cirógat, s a mozdulat melegét a vállra helyezve csak fokozza az intim hangulatot.

A vers csúcspontja azonban a „tó-lelkű köldök” képe: ez a metafora egy különösen sajátos, apró testrészt emel kozmikussá, természeti jelenséggé: a női köldök, mint tó, amelynek „vidám sugara” fényt, életet, ugyanakkor szolidan erotikus játékosságot sugároz. De itt az erotika nem a test közvetlen leírásában jelenik meg, hanem az érzelmi derű és a szeretetteljes csodálat fényterében. A fiatal, 19 éves fiú költői hangja így egyszerre naivan rajongó, és váratlanul, férfiasan képszerű: a testiség lírai, s nem nyers, profán megjelenítés. A vers atmoszférája ezért különösen könnyed: az erotika nem a szenvedély erejében, hanem az érzelmi közelség derűjében születik meg.

Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...