Szeptemberi lángban izzik a természet,
utolsó lélegzetet vesz a zöld levél, virág,
Fecskéink és a gólyák is készülődnek,
tova szállnak oda, hol örök a nyári világ.
Búcsúzó falevelek érkeznek le mellém,
sárgába öltözve hullanak a tölgyfáról,
Őszi fénnyel bukik a nap a Dunára is,
a folyó szürkének tűnik a hegy ormáról.
Keringőt jár az őszi szél a hegygerincen,
a fák vetkőzik a színezett leveleket,
Búsan siratják a tavaszt, a nyarat, ahogy
én a zsarátnokká égett nyári szerelmet.
Felettem sokasodnak a sötét esőfelhők,
szinte epekedve gomolyodnak össze,
Várják, hogy éltető terhüket letehessék
a nyári aszálytól szomjas, kiszáradt földre.
Avarpalást ágyon a táj aludni készül,
elmúlásnak nincs ettől csodásabb látványa,
De lesz majd ragyogása a havas télnek is,
az is szépet fog festeni lelkünk vásznára.
(Budapest, 2025. szeptember 1.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.