Bár csak négy napja még, hogy elmúlt már a koncertnek éjszakája,
A szívem, lelkem s egész testem már visszakívánkozik oda,
Újra ott, csendes némaságba tartva szám, békességben ülni,
S újra a mennyei hangok mesés áradatában fürdeni.
Hallani a megérintő, puha karral ölelő dallamokat,
Melyek az embereket tetőtől talpig egészen átjárták,
Melyek bennünket mozgatva lágyan hullámzó táncba ringattak,
Mint meleg szellő a mezőn viruló tarka virágocskákat.
Hallani azon diadalmasan szóló erőteljes muzsikákat,
Melyektől lelkeink, mint madarak az egekben szárnyalhattak,
S melyek átvarázsoltak minket egy olyan, képzelt világba,
Hol földi káosz nélkül élhettünk, magunk szabadnak tudhatva.
S az az ének, óh, a felejthetetlen, oly gyönyörű ének,
Mely tán egy leszállott angyalnak elbűvölő hangja lehetett,
S megérintett minden ott akkor lévő igaz emberi szívet,
S gyönyör könnycseppeket teremtett a sokat látott szemeinkbe,
Kik mindnyájan ott ültünk s elvarázsolódtunk ama szép este.
Bizony, az angyali dallamoknak gyönyörű világa jött el akkor este.
Ott volt a zenének hol háborgó, hol simogatóan hullámzó tengere,
Mely ha kell jelen van megannyi örömteli, emlékezetes, pillanatban,
A fájdalmas, könnyek záporától békétlen, reménytelen, rémes korszakban.
S ha bár én csak lassan kopó, fakuló tollamat nagy szorgalommal forgatom,
Ez ébreszti bennem a mély, néha nagyra duzzadó érzéseket álmukból,
Melyekből számomra kedves, vagy bús gondolataimat rímekbe faragom,
S csak bízom, hogy tetszést nyerek, mosolyt csalok elő az én kedves olvasómból.
Szóljon hát a megannyi ének s muzsika! Legyen nékem támaszom, vigaszom,
Szólítson meg engem, legyen hát tőle az én belső világomban nyugalom.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!
