Fogod kezem

 

Fogod kezem,most is érzem,

fenyőillatot hoz a szél,

érzem melegét s szívem dobban,

hangod angyalszót mesél.

 

Fut a sok ember, élni nem mer,

te szórsz a világra mosolyt,

édes gondolat,porcukor-felhő

bánat szikrákat elolt.

 

Fogod kezem,és nem felejtem,

elém terített életed,

lábam elé simított ösvényt,

 nem múló szerelmedet.

 

S hogy ne lépjek túl korán az útra,

vigyázva tartasz vissza még,

ölel lelked szép takarója,

ha vonzana titkos messzeség.

 

Álmod az álmom, újra látom,

Megcsendül halkan szívemen.

Kezem kezedben.Törhetetlen

csillagunk fénylik idebenn.

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A zászló sebhelye 1956. október 23.

Október huszonhárom — vérző őszi ég,Budapest kövén föltámadt a remény.A csönd repedésén szabadság tört elő,s a Duna tükrén végigfutott az idő.A Bem téren zászló emelkedett,a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A magyar foglárok

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár;

Teljes bejegyzés »

Hazám

  Rengeteg remény veszett el az élet tengerén, Rengeteg magyar szíve szakadt meg a hős honért. Nagyszüleink és szüleink vére hullott értünk, Ennél az életben

Teljes bejegyzés »

A zászló

A zászló   Azon az októberi délutánon László befejezte a műszakot a gyárban. Fáradt volt, de a kapun kilépve mélyen magába szívta az október végi

Teljes bejegyzés »

A MAGYAROKÉRT

Nem kérünk mi sokat e földön, legyen búza, és legyen szőlő. Ne legyen borús a nép sorsa, ez legyen eszménk sava-borsa. Ne legyen nagy sarc,

Teljes bejegyzés »