Így karácsonyra készülődve, fogadjátok szeretettel az Irodalmi Rádió „Nagy örömet hirdetek” antológiájában megjelent novellámat.
A csillagfény alatt
Péter és Klára advent harmadik vasárnapján költözött be új családi házukba két gyermekükkel, a tíz éves Ádámmal és a három éves Áronnal.
Új otthonukban izgatottan készültek a karácsonyra, hiszen most először ünnepelték négyesben ezt a rendkívül meghitt ünnepet. Odakint lassan hullott a hó, a kristályos fehérpelyhek hangtalanul ereszkedtek a még rendezetlen kertre. Az új házban a gyerekek Klára körül sertepertéltek, és figyelték, miként gyúrja össze édesanyjuk a mézeskalács fahéjas-narancs illatú tésztáját, a bejglit, és hogyan készül a szent estére a finom vacsora az asztalra.
– Anya, ide fognak találni az angyalok a karácsonyfával? – kérdezte aggódva Áron.
– Persze édesem, ők tudják, hogy merre lakunk. – túrt bele fia aranyszőke göndör fürtjeibe Klára.
– De eddig a nagyinál laktunk, honnan tudják, hogy elköltöztünk? – nézett anyjára érdeklődéstől csillogó szemekkel a három éves kisfiú.
– Az angyalok, odafentről mindent látnak ám. – felelte mosolyogva Klára.
– De biztos, hogy ebbe a házba is hoznak felöltöztetett karácsonyfát? – kérdezte Áron még egyszer.
– Ne kérdezgesd már annyit, ha anya azt mondja, hogy jönnek az angyalok és hozzák a karácsonyfát, akkor úgy is lesz. – mondta felnőttesen a tíz éves, fekete hajú Ádám.
– Csak akkor jönnek, ha jók leszünk, szót fogadunk és segítünk egymásnak. Hiszen tudjátok, hogy az angyalok a karácsonyfát, a Jézuska pedig az ajándékot hozza. – ölelte meg két gyermekét Klára. – Most pedig szaladjatok játszani.
Teltek-múltak a napok, apa fát vásárolt, anya pedig finom falatokkal látta el kis családját, majd az ajándékokat is becsomagolták egy éjszaka, hogy a gyerekek ne sejtsenek semmit. Így várta Péter meg Klára a december 23-át, hiszen azon az éjjel ketten díszítették fel titokban a fenyőfát, hogy mire reggel a gyerekek a nappaliba érnek, már teljes pompájában ott várja őket.
Mind a ketten szerették ezt a békés, szeretettel teli ünnepet, és nagyon igyekeztek, hogy az adventi várakozás ideje és a karácsony misztériuma meghitt hangulatban teljen. A házaspár, vallásos családból származott, a gyermekeiket is úgy nevelték, és azt akarták, hogy ennek az ünnepnek a csodája sokáig megmaradjon az ő kis családjukban is. Hiszen az adventi időszakban, kicsit mindenki türelmesebb, halkabban beszél, s talán az adventi koszorún fellobbanó gyertyák fénye is lassabban libben meg, és még a kinti fagyos hideg is barátságosabb lett ilyenkor.
December 24-én reggel, mikor Klára a reggelit készítette, apró gyermeki lábak dobogását hallotta a tetőtérből levezető lépcsőn, és Áron angyali áhítattal, elbűvölve csodálta a nappaliban elhelyezett fényfüzérekkel megvilágított fenyőfát. Klára a konyhából kikukucskálva figyelte gyermeke reakcióját, aki lassan közelített a fához, talán attól tartott, hogy mint egy álomkép, elillan. Csodálatos kék szeme, és tiszta gyermeki lelke csordultig megtelt hálával, majd az anyjához futott.
– Anya, jók voltunk! – sóhajtott fel, majd oda telepedett a fenyőfa elé, és csak nézte, szótlanul.
Amikor testvére is felébred, és kibotorkált álmosan a szobájából, Áron felpattant a fa elől, és már húzta is magával, hogy nézze meg Ádám is, milyen csuda jók voltak ők ketten, mert az angyalok meghozták nekik a varázslatos karácsonyfát.
A nap izgalmas várakozással telt, ugyanis találgatták, hogy vajon akkor a Jézuska hoz-e nekik ajándékot, mert hát ugye ők nagyon jók voltak, és az angyalok ezt, biztosan megsúgták az újszülött kisdednek. Klára nagy nehezen a fürdőbe invitálta őket, mert hát piszkosan mégsem várhatják az ajándékokat a Jézuskától. Amíg ő fürdette a gyerekeket, addig apa a fa alá csempészte a szépen becsomagolt ajándékokat.
Nagy izgalommal várták az estét, ami úgy érkezett meg, mint egy jól ismert karácsonyi dallam utolsó, halkan felcsendülő akkordja. A család a fa előtt ült le, miközben halkan szólt a jól ismert egyházi dal: a „Fel nagy örömre ma született”. Péter, és Klára pedig halkan énekelte, miközben nézték, ahogyan gyermekeik kipirult arcára a fényfüzérek által megvilágított csillogó színes díszek árnyai különös szikrákat szórtak.
– Nézd, anya, apa, mintha ott lenne valaki. – suttogta Áron, miközben felfelé nézett.
Klára és Péter a mennyezet felé fordították tekintetüket, és egy pillanatra el is hitték, mert úgy tűnt, tényleg valami különös fény derengett a csillag alakú csúcsdísz körül, s mintha az egész házat valami meleg, puha fény burkolta volna be. Szótlanul néztek egymásra, és tekintetükben ott volt a mély szeretet, és a karácsonyi csoda meghittsége.
A karácsony misztériuma ott volt velük, és nem az ajándékokban, nem a mesékben, hanem abban, ahogyan egymásra figyeltek, szívükben tiszta fénnyel, bensőséges melegséggel, és igen Klára könnyek közt gondolt arra, hogy bizony karácsonyi angyalok léteznek, mert nekik is megadatott kettő eleven csoda az égiektől.
Author: Julia Greshwood
Ki is vagyok én? Három csodás gyermekkel megáldott édesanya, feleség és egy hétköznapi életet élő dolgozó nő. Fazekas Klárának hívnak és egy borsodi kisvárosból, Szendrőből származom. Soha nem készültem írónak, és meglehetősen későn kaptam meg az égiektől ezt a tálentumot. Úgy gondolom, az írás csodás dolog, hiszen feltölt, kikapcsol, terápia, mert minden gondolat, amit papírra vet az ember felszabadítja a benne lévő feszültséget és nem utolsó sorban az író örömet szerez olvasóinak. Julia Greshwood írói álnéven, Halász Emese írónő Írómentor Programja indított el az írói pályán, és én leginkább a romantikában vagyok otthon, de egy kis szarkazmus sem áll tőlem távol. 2023-ban a Hazaértem, 2024-ben a Prága ajándéka című könyvem jelent meg szerzői kiadásban, ami a honlapomon elérhető és megvásárolható. A Feelings antológiában (az Írómentor Program gondozásában jelent meg) és a Kortárs Művészeti Magazin Lélekharang ebook-ban jelent novellám, és most már az Irodalmi Rádió karácsonyi antológiájában is. Megtisztelő számomra, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek.
