Csillagok között

Ha az éj leszáll, s kigyúlnak a csillagok

Kis világunk betakarja majd sötétség

Akkor meglátod, az univerzum felragyog

Hogy mennyi mindent rejt el a kék ég

 

Megláthatod, milyen aprók is vagyunk

Egy csepp sem, az idő végtelen tengerén

Istentől is csak egy ugrásnyira lakunk

Egy nekifutásnyira a világ peremén

 

S vajon ott rejtőznek e mind, kék ég mögött

Lesnek e felhők mögül ránk az angyalok

A fekete tó vizének tükrén a hold is törött

S az angyalok sem több innen, mint csillagok

 

Csak porszemek vagyunk, akiket felkap a szél

Forró dűnék között, egyikről a másikra ejt

Sohasem az volt fontos, rólunk ki mit beszél

Hanem, hogy szívünk milyen kincseket rejt

 

Az én szívemnek ékköve, legszebb is Te vagy

Mely minden csillagnál fényesebben ragyog

A földről tekintve a fekete ég oly végtelen nagy

És ha Te csillag vagy, akkor én univerzum vagyok

 

 

 

 

Nagy Róbert
Author: Nagy Róbert

Mindig hittem abban, hogy a tettek mozgatják a világot — de minden tett előtt ott áll egy szó. Egy szó, amely bátorít, amely megnyugvást ad, amely szerelmet vall helyettünk, vagy amely elkísér a búcsú pillanatában. A szavak legszebb formája számomra a költészet. Az ember egészségére pedig a kimondatlan szavak a legkárosabbak. Gyűjtögetjük őket, cipeljük magunkkal és ha nem vigyázunk, feltornyosulnak, majd ránk dőlnek és elnyomnak. Ha már teljesen kifogytunk a szavakból, akkor sem kell félnünk, mert amit nem tudunk elmondani, azt már valaki versbe öntötte… szeretném, ha egyszer valaki az én versem soraival mondaná el, mind azt, amit érez. Az én múzsám maga az élet, buzgó, lüktető, színes és végtelen, de túl zajos is, aki mellett nem jutok szóhoz. Az én múzsám maga a halál, csendes, vigasztaló, szelid és örök, aki már nem halja ha szólítják. Ezek az én kimondatlan szavaim, ezeket öntöm versbe, mert a költészet a szavak legtisztább, legszebb alakja: az a hely, ahol a lélek megmutathatja magát, ahol a kimondhatatlan is hangot talál. Amikor a legmélyebb érzések énekké válnak. Az utolsó hely, ahol még beszélhetünk az élettel és a halállal. Nagy Róbert vagyok és köszönöm, ha olvasol.

1
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Az én szívemnek ékköve, legszebb is Te vagy
    Mely minden csillagnál fényesebben ragyog”

    Nagyon szép szerelmi vallomás.

    Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »