Valaha szabad
Lettél szegény, rabszolga
Házasember vagy.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
Kedves Tonió!
Ne feledd, hogy a házasság nem kötelező, hanem önként választott „tantárgy”.
Addig jó, míg van társad. Sokan cserélnének veled.
Szeretettel: Rita
Kedves Rta!
Valóban így van, de van egy olyan mondás is, talán ismered:”Önként vállalt rabszolgaság” és így a szó rabszolgaság máris más a szokványostól eltérő értelmet nyer.(Bár a kép a szokványost ábrázolja)
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Önként nem érdemes rabszolgának lenni. Van, akinek a házasság jelenti az örömöt, a biztonságot, magát az életet, mert az ember társas lény. Aki egyedül marad az ettől nagyon sokszor szenved, értelmetlennek és kilátástalannak tartja az életét.
Igazad van, sokféle mondás van az egyik ilyen, hogy „se vele, se nélküle”, „jobb a rosszal, mint a rossz nélkül”, stb.
Szeretettel: Rita