Poétikus poénok és poénos poézis üdítő elegyedése, avagy (kín)rímfaragványok egy poéncsiszoló tollából
Kandallónkból imitt-amott
kilátszik a simitt-samott.
*
Hogyha a sülő húsod az istennek sem pirul át,
jobban teszed, ha beveszel egy nyugtató pirulát!
*
Ízletes lett a szakácsunk vadraguja.
Remélem, hogy nem volt benne nadragulya!
*
Ezen a stégen, egy fonott székben a barátom, Elmer ült,
mielőtt beesett székestül, s a tó vizében elmerült.
*
Egy orvos lett a meseíró verseny aranyérmese,
csodálatos történetének címe: Aranyér-mese.
*
Miért várat oly sokat magára a márkinő?
Mire megjön, talán a szakállam is már kinő…
*
A pingpongban az ember jobb, ha nem túl nagy mellényes,
mert különben félő, hogy előbb vagy utóbb mellé nyes.
*
Ha a taxisofőr a fuvart túl sokra taksálja,
könnyen megfojthatja őt az utasának nyaksálja.
*
Már megint félrebeszélsz, kedves Lázárom.
Csak nem gyötör valamiféle lázálom?
*
Üzletünkben akciós a lilahagyma,
kitűnő ajánlatunkat ki ne hagyd ma!
*
Ez a dzseki egyáltalán nem is bő rám,
Az anyaga viszont eredeti bőr ám!
Author: Szekrényes Gulácsy Apolló Gábor
Sivár életünk ódon taposómalmában szürkévé őrlődő hétköznapjainktól megfáradt szellemünk végső mentsvára. Bizonyára mindenki számára létezik ilyen, számomra ez nem más, mint az írás. Nevem Szekrényes Gábor, melyből kirakható a Kényszeres Bogár anagramma. Habár alapvetően a szabad akarat létezésében hiszek, azt is hajlamos vagyok elfogadni, hogy nincsenek véletlenek, s időnként valami furcsa, megmagyarázhatatlannak tűnő sorsszerűséggel találjuk szembe magunkat. Egyszóval nomen est omen, tehát nekem már csak ezért is muszáj írnom. Egyfajta belső kényszerből. Legkorábbi írásos emlékem egy vers, melyet édesapámmal közösen alkottunk meg, ekkor nagyjából hétéves lehettem. Néhány esztendővel később már egész kis füzet megtelt a saját költeményeimmel. Kora tizenéves fejjel különböző kitalált történeteket és szórakoztató magazinokat vetettem papírra, melyekkel elsősorban családom türelmes tagjait valamint osztálytársaimat szórakoztattam. Aztán egy időre vége szakadt írói tevékenykedésemnek, egészen 1998-ig, amikor is – már nem emlékszem pontosan, hogy milyen indíttatásból – újra elővettem s „leporoltam” egy korábban megkezdett elbeszélő történetet. Ebből két év alatt két hosszabb terjedelmű epikus mű született, mely műfaját tekintve leginkább talán a kisregény kategóriába sorolható. Ezt követően a rövidebb, javarészt humoros írásokra rendezkedtem be, melyekből 2004 és 2012 között több kötetem is megjelent magánkiadásban. 2010 óta naplót (is) vezetek, utolsó három kötetemben mókás naplóbejegyzések is helyet kaptak, ám azóta rengeteg anyag...
2 Responses
Kedves Gábor! Rímcsiszoló, Rímfaragó bár nem költő, csak mesterember, de e mesterségnek csodálatos művelője vagy,
őszinte szívvel gratulálok neked e remekedhez, és remélem nem sértődsz meg, hogy így költőről mesteremberré minősítettelek le de másképp nézve s fogalmazva , azt is mondhatom, hogy te költők költője is vagy!Talán így helyesebb és neked is így jobban megfelel.
Utóirat:.Míg el nem felejtem műveden nagyon jókat nevettem
Üdvözlettel Antal(Tonió)
Kedves Antal!
Köszönöm szépen a gratulációt, és őszintén örülök, hogy e rövid sorok is elnyerték tetszésedet.
Egyúttal alkalomhoz illően kívánok Neked az új esztendőre jó egészséget és ihletet az alkotó munkához.
Szeretettel
Gábor