Valaki áll mögöttem
Gerince az én gerincem mellett
Ahogy lélegzik érzem
Melege megtart szeretettel
De nem láthatom őt sohasem
Ezért mindenhol mindenkiben keresem
S amikor valakiben megölelem
Ő együtt ölel velem
Adorján Zoltán vagyok, 1990 ben születtem Erdélyben. Most Londonban élek. Az írás önkifejezésem egyik legkedveltebb módja. Verset, prózát, forgatókönyvet írok. Az élet nagy kalandját minden formában érdemes megörökíteni.
Veled Ha rád nézek, megáll bennem az idő, a csend is lágyabb, a nap is tündöklőbb. Mintha az ég is közelebb hajolna, Veled a
Ilyen az élet Ha fáj a szívetek, ne meneküljetek! Hiszen ez, ami téged megerősített. Fájdalom oszlopai tartják életed, Fájdalomból vagy, büszkén viseld ékszered.
Szentélyem Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.
Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,
A vakond Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond. Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S
lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében
Egy válasz
Szeretettel kívánom, hogy álljon ott az a valaki, aki megölelhető.
Rita