Legurult a domb aljába
Egy kicsi bokor
Rájött hogy odafent
Nem mindig csodálatos
Belefáradt a szüntelen kapaszkodásba
A szelek elsöprő haragjába
Most odalent nyitogat illatos virágot
S boldog hogy daloló madártanyává változott
Adorján Zoltán vagyok, 1990 ben születtem Erdélyben. Most Londonban élek. Az írás önkifejezésem egyik legkedveltebb módja. Verset, prózát, forgatókönyvet írok. Az élet nagy kalandját minden formában érdemes megörökíteni.
Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött
Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény
részlet. Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam
CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még
Amikor már csak Isten tart Nem azért nehéz, mert Isten elhagyott, hanem mert így tanít meg arra, hogy akkor is tovább menjek, amikor már csak
Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat
Egy válasz
„Most odalent nyitogat illatos virágot
S boldog hogy daloló madártanyává változott”
Nagyon kedves gondolat.
Szeretettel: Rita