Hűvös már az alkony,
az este gyorsan utolér.
Hideg rázza testem,
újra itt a tél.
S még leporolom szalmazsákom,
rongyos kopott függönyöm,
ablakomra húzom.
S ahogy a beszűrődő,
fényben úszó,
szikrázó porszemeket nézem.
Szemed ragyogó csillogását
idézem.
Rám szakad az alkony,
még átölelem magányom.
Ismét egyedül,
fejem hideg álomra hajtom.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Szemed ragyogó csillogását
idézem.”
Meghitt, szép, romantikus gondolat.
Szeretettel: Rita