Pezsgő és konfetti,
nevet a város,
a konyhában fő a virsli,
nem gond, ha sáros
a padló, most minden
dekoráció patkó
és lóhere meg kéményseprő.
A tévében kabaré,
Himnusz éjfélkor,
mindenki részeg, amikor
színes rakéták futnak az égbe,
vágyak és fogadalmak
súgnak a reménybe,
miközben a vigasságra legyintve
rémült kutyák rohannak a semmibe,
országútra, erdőbe, halálba,
bárhová, csak menekülni,
a rémes zajtól messzire kerülni,
a vér száguld az állati erekben,
s a földre ömlik autók kerekei alatt,
ember öröme, állat halála –
mindkettő egyetlen pillanat.
Author: Jánosi-Lesi Ágota
Számomra az irodalom nem menedék, hanem az élet része. Rengeteget olvasok, mostanában főleg kortárs írókat. Mindig írtam valamit: naplót, verset, újságcikket, regénytöredéket. A novella egy új terep számomra – és imádom.
Egy válasz
Nagyon negatív képet festettél le a szilveszterre gondolva. Nem mindenki részeg, és nagyon sokan vigyáznak a kutyákra, hogy ne meneküljenek el. Nekem cicám van, itt él velem a lakásban, akkor se megy ki, amikor csend van és békesség. A jó időben tavasszal-nyáron-ősszel, ha van kedve igen, ha nincs, senki se küldi ki. Inkább almozok utána. Jó dolga van nálam. Ugyanez a helyzet sok család kutyájával. Beviszik pincébe, lakásba, vigyáznak rája. Aki pedig élvezni akarja az év utolsó napját, had tegye! Mindeki másképp örül és máshoz van kedve.
Szeretettel: Rita