Mintha a melankólia sötét virága
belőlem nyílna ki, időtlenül,
hiába tépem le, taposom el,
gyökere a mélyben újra zsendül.
Meggyötört szívem az élet alkonyi
sugarán utazik, s csendben remeg.
A mohó szél fekete felhőket hajt,
fátyolként suhannak napjaim felett.
Melankólia, hogy is felednélek,
csúf lelkű, ám érzelgős kis virág.
Leszek tőled olyan bágyadt szellem,
kiből lecsapolta a vért a túlvilág.
Dévaj kacagással váltod színedet,
magadba szívod a kelő nap fényét.
Komor, lila virágod elnyeli azt,
és lelkem megkapja borús köntösét.
Túlságosan szeretsz te már engem,
pedig soha nem tartóztattalak.
Úgy törsz rám, mint egy jégvihar,
mely fagyos hullámot vet a partnak.
Reszketve érzem: elhagyni nem fogsz,
ó, jaj, milyen kies marad az élet.
Rémarcú szirmaid rám hullanak,
nyomorom kiáltja: Bár ne ismernélek!
Haragszom rád, és gyűlöllek téged,
szomorúan szép, kis bánatvirág.
Ne gyere közelebb! – szólok neked,
— Az életem csupa üvegszilánk!
Tündökölj máshol, máskor, másnak,
versekre se adj többé ihletet!
Hagyjál nekem levegőt, és napfényt,
add vissza az emberbe vetett hitemet!
(Budapest, 2026. január 15.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
Egy válasz
„Hagyjál nekem levegőt, és napfényt,
kaphassam vissza a boldog életet…”
Mély együttérzéssel olvastam szép soraid. Bizony a melankólia nem sok időt hagy nekünk, de hát mitől is lehetnénk reményteljesen boldogok, mikor az ajtón lassan a halál kopog.
Szeretettel: Rita