Az ében égen méz csurog
Aratni hív a szöcske szó
Kifent kaszájú szél suhog
Kezemben hold lesz a sarló
Az ében égen szél kaszál
Holdsarlóval markot szedek
Felhőkocsin fénykéve száll
Egy-egy csillagszem elpereg
A Hold dereng már fáradok
Kezemből kihull a sarló
És elbújnak a csillagok
Hajnalban kigyúl a tarló
Author: Valyon László
Motto: Nem vagyok költő – csak néha nem tudok máshogy beszélni. 1944 augusztus 28- án születtem sváb, anyai nagyszüleim zsámbéki házában, mely az Öreg-templom (Romtemplom) és a temető között állt. A történelem nem kért engedélyt: két évvel később nagyszüleimet kitelepítették Németországba. Apai ágon kiskörei ha-lászmesterek és gazdatisztek örökségét hordozom, én pedig Budán nőttem fel, a Rózsa-domb aljában. Gyerekként sokat betegeskedtem, félénk voltam – a könyvek lettek a menedékem. Olvas-tam, amit csak lehetett, és az irodalom lassan belém költözött. Bár a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban egy kiváló irodalomtörténész, Dr. Bodolay Géza volt a mentorom, mégis a műszaki pályát választottam: vegyészmérnökként, és mérnöktanárként dolgoztam ipari nagyvállalatok műszaki vezetőjeként, szakmérnöki diplomával a zsebemben. A versírás kamaszkoromban kezdődött, aztán harminc év csend következett. 1996-ban újra megszólalt bennem valami – azóta írok. Nem sokat, de szenvedéllyel. A fiókomban ma már több száz oldalnyi vers és próza lapul. Most elérkezettnek érzem az időt, hogy megosszam őket – és magamat – az olvasókkal. Számomra az Irodalmi Rádió nem csupán publikálási lehetőség, hanem párbeszéd, visszhang és találkozás. Ha egy sorom megérint, már megérte.
