Szunnyad a világ
Szunnyad a világ, jégkristályba ölelve állnak a fák,
Boldogan nézem, s etetem az éhes madarak hadát.
Csivitelve meghálálják,
Hintázva egy faágon pihen amelyik csak nekem dalol,
Most ez talált szíven.
Aztán csendben elillannak, úgy mint egy vétlen gondolat,
Mint a síneken közeledő, száguldó gyorsvonat.
Mintha ott sem lettek volna,
Eltűntek, mint százezer pillanat,
Miket újra álmodsz, újra éled
Amíg eljön a pirkadat.
Aztán felébred a világ, a szíved is új zenére játszik,
Bár odakint vadul a tél, de szemedben a tavasz tüze látszik.
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.
2 Responses
„Eltűntek, mint százezer pillanat,
Miket újra álmodsz, újra éled
Amíg eljön a pirkadat.”
Nagyon szép hasonlat, a vers vége viszont optimista. „szemedben a tavasz tüze látszik.”
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen!🥰