A két testvér-Mese

A két testvér

Egyszer volt, hol nem volt, volt két testvér Gond és Gondoskodás. Bár közös felmenőik voltak, de ők maguk, nem is különbözhettek volna jobban. Gond folyton aggodalmaskodott és mindentől félt. Állandóan riogatta az állatokat valamivel.

-Mi lesz, ha jön a vihar? Mi lesz, ha elfogy az élelem? Mi lesz, ha eltévedsz?

Mindenki tudta, hogy csak jót akar, de mégis egyre kevésbé volt hozzá türelmük. Inkább elkerülték. Gondoskodás csendesen és megfontoltan járta az állatok országát. Ha valaki éhes volt, hozott neki eleséget. Ha valaki beteg lett, meleg fészket épített mellé. Nem kérdezte: „Mi lesz, ha…?”, hanem azt:
– Mit tehetek érted most? – Igyekezett megoldást találni a bajbajutottak problémáira, ezért biztonságban érezték mellette magukat az állatok. Egy keddi napon égtelen vihar kerekedett. Mindenki riadtan szaladgált föl és alá menedéket keresve. Gond is hangosan rikácsolt:

  • Ugye mondtam, hogy jön a nagy vihar! Most mi lesz velünk?

Gondoskodás felmászott az öreg tölgyfához és kinyitotta az odú bejáratát, majd gyorsan behívta az állatokat.

  • Gyertek! Ide! Itt biztonságban leszünk! – mondta határozottan és kedvesen.

Amikor a vihar már elvonulófélben volt, Gond odalépett testvére mellé.

  • Te nem félsz soha?
  • Viszont a pánikkeltés nem segít a megoldásban. Gondoskodnunk kell előre a megoldásról. Nem félek a vihartól, mert előre gondoskodtunk menedékről. Nem félek az éhezéstől, mert előre gondoskodtunk eleségről. Érted mire célzok, ugye?

Gond elgondolkodott testvére válaszán. Elhatározta, hogy tanulni fog, és ő is előre felkészül. Így vált a kis rikácsoló Gondból, igazi, feltétlen Gondtalanság.

 

 

 

Nagypál B. Rebeka
Author: Nagypál B. Rebeka

Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.

1
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Nagyon tetszik ahogy megfogalmazza a történetben a pozitív és negatív gondolatot!
    Pontosan megmutatja a gondolat teremtő erejét és a lélek állapotát így fontos a gondtalanság!

Hozzászólás a(z) Bori Judit bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »