A két lovag és a sárkányok
Prózavers
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vár, ott lakott két szép királylány. Egyik szőke, másik barna, édes testvérek voltak, a fáma azt mondja. Éltek szépen a tornyos várban, a legmagasabb toronyszobában. Királyi apjuk védelmében, udvarhölgyeik körében.
A lányok gyorsan megnőttek, eladósorba kerültek. De mielőtt jöttek volna a lovagok, az égen megjelentek a sárkányok. Két, lángot fújó szörnyeteg, s mögöttük nagy vihar jött, fergeteg. Elragadták a lányokat, s közben fújták a forró lángokat.
A király teljesen elkeseredett, egy felhívást kihirdetett.
„Minden lovag gyorsan jöjjön a várba, s onnan induljon hamarjába’. Sárkányokat megölni, királylányokat megmenteni. Mert akinek ez sikerül, az a lányokkal menyegzőt ül. Így hát fogjon mindenki kardot, sisakot, és szedje nyakába a világot. Keresse meg sárkányok birodalmát, s merítse sárkányok szívébe kardjának vasát. Ezt parancsolom én, a király, nektek, hát gyertek, s hamar induljatok sárkánynézőbe…”
Jöttek is a lovagok mindenfelől, az ország minden részéből. A király előtt tisztelegtek, aztán útra keltek. Mentek erdőkön és hegyeken át, megkeresni sárkányok honát. Volt köztük két testvér, kiket összekötött a vér szava, a családfa. Nagyon szerették egymást, s megitták az áldomást, arra, hogy megölik azt a két sárkányt, akik elrabolták a két királylányt.
Mentek, mendegéltek, míg egy nagy hegyhez értek. Gondolták, hogy jó helyen járnak, mert láttak lovagot százat – menekülni a hegyről lefele, félelemmel telve. A két testvér összenézett, s a hegyre vezető útra lépett.
Lovaikat hátrahagyva, bandukoltak a magasba. Fent a hegy tetején egy várat leltek, ablakából a lányok integettek. De már jött is a két sárkány, láng lövellt ki a torkán mindkettőnek, s a lovagoknak nekimentek.
A lovagok ezt kiáltották: „Kard ki kard! Üsd, vágd és mard!” Azzal összekaszabolták a sárkányokat, s kiszabadították a királylányokat, és visszavitték őket a tornyos várba, királyi apjuk látására.
A király állta a szavát, nekik adta két lányát, s fele-fele királyságát. Koronáját a nagyobbik fiúnak adta, hogy országát kormányozza. A fiatalok összeházasodtak, s boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Vége
Fonyód, 2025. április 15.
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.
