Anna vidáman ébredt ezen a szép verőfényes decemberi reggelen. Elégedett volt munkájába sikereket ért el, bár jelenleg egyedül élt, mégsem volt magányos. Nővére a szomszédos házban élt férjével és iker fiaikkal Mátéval és Márkkal, akiknek a keresztanyjuk volt. Anna nagyon szerette őket, nővére Vera mindig is azzal nyúzta, hogy anyaságra termett. De még nem találta meg azt a férfit, akinek szívesen szült is volna.
Pár hét múlva karácsony és Anna még nem vette meg a fiúk karácsonyi ajándékát. Úgy gondolta, hogy beugrik hozzájuk, hogy finoman kipuhatolózza mire is vágynak unokaöccsei. A fiúk kitörő örömmel fogadták és már vonszolták is befelé a szobájukba. Pár perc múlva bement az anyjuk, hogy kimenekítse a húgát az ikrektől.
– Fiúk hagyjátok már egy kicsit Anna nénéteket levegőhöz jutni – dorgálta őket szeretetteljesen.
Anna megölelte őket és kiment a konyhába nővérével kávézni.
– Már hívni akartalak – kezdte Vera – arra gondoltam, hogy a gyerekek szeretnének elmenni a hegyekbe most hétvégén. De sajnos mi most nem érünk rá arra gondoltam, hogy elvihetnéd őket, minden ki van fizetve neked „csak” vigyázni kell rájuk – nevette el magát a nővére.
Anna megörült a hírnek és boldogan egyezett bele. Az utazás reggelén a fiúk vidáman csiviteltek az autóban, amíg Anna a szálláshelyre ért. A fiúk nagy örömére előző este esett a hó, ami vastag rétegben állt mindenütt. Természetesen első dolguk volt hógolyót gyúrni belőlük és csatázni egyet. Anna amíg a bőröndöket szedte ki a csomagtartóból váratlan hangra lett figyelmes.
– Nem tudnátok vigyázni – szólt egy erélyes férfi hang.
Anna hátranézett és egy magas mogorva férfi tekintet meredt vissza rá.
– Hölgyem talán szólni kellene A fiainak, hogy ez nem egy játszótér – mondta rosszallóan miközben kabátja nyakából seperte ki a hógolyó maradványait.
– Elnézését kérjük – mondta, bár alig bírta visszafojtani a rátörő nevetést A panzió nagyon hangulatos volt, a karácsonyi dekorációk, a füzérek, a csillogó gömbdíszek és fények meghitté varázsolták a helyiséget. A szobájuk elfoglalása után ebédelni mentek, és úgy döntöttek, hogy megnézik a közeli sípályát. A fiúk már kicsi koruk óta síeltek és egyébként is imádták ezt a sportot. Már az utolsó körüket rótták, amikor Márk egy kis buckát nem vett észre és előre esett és elkezdett gurulni lefelé egészen addig míg valaki el nem kapta.
– Jól vagy ? – kérdezte egy ismerős hang, aki nem volt más, mint a hógolyós férfi. A fiú bólintott, hogy jól van, de már akkora odaért Anna is.
– Nem sérültél meg, minden rendben – kérdezte miközben aggódva nézte körbe.
– Talán nem kellene egyedül engedni síelni még a srácot – dörrent a nőre egy hang.
Anna dühösen kapta fel a fejét, majd fülig elvörösödve válaszolt.
– Köszönöm, hogy segített, de nem kell a kioktatása – sziszegte .
A férfi bólintott, majd tovább folytatta a síelést. Annát bosszantotta a férfi arrogáns viselkedése, de még jobban bosszantotta az amit kiváltott belőle a férfi. Nagyon is vonzotta ez a jóképű idegen, volt benne valami megnyugtató, még a morcossága ellenére is. A fiúk már el is felejtették az esetet és a panzió éttermében szürcsölték a forró csokijukat, amikor meglátta Márk a megmentőjét. Bőszen integetni kezdett felé, mire Anna bármit is mondhatott volna.
– Meghívjuk őt is Anna néni, végülis neki köszönhetem, hogy nem esett nagyobb bajom – kérlelte.
A férfi mosolyogva lépett Márkhoz és érdeklődött a hogyléte felől.
– A fiúk és én is szeretnénk meghálálni a segítségét – mondta békülékenyen a lány. – Ők itt Márk és Máté a kereszt fiaim én pedig Nádor Anna vagyok – mutatkozott be.
– Kiss Gábor, leülhetek?
– Természetesen, rendeljen nyugodtan a vendégünk – invitálta a lány. Az este kellemesen telt a fiúk sokat nevettek Gábor vicces történetein. Már este tíz óra is elmúlt mikor a szobájukba felmentek és kiderült, hogy Gáboré a szomszéd szoba. Megbeszélték, hogy másnap elmennek szánkózni és hóembert építeni. Anna alig aludt az éjszaka, állandóan a férfi járt az eszébe, már hajnalodott mire álomba szenderült. Hangos kopogás riasztotta fel, a férfi volt útra készen. Anna gyorsan felöltözött és indultak a fiúkkal, nagyon élvezték a szánkózást és hatalmas hóembert építettek. Kora délután érkeztek vissza a panzióba, ahol az ikrek farkaséhesen vetették rá magukat az ebédre. Gábor nagyon kedves volt a fiúkat teljesen elvarázsolta.
– Anna néni szerintünk Gábor jó férjed lenne tök jó fej – állapította meg Máté már a szobájukban.
– Azért ennyi nem elég, hogy valaki jó fej.
– Nem vagyunk vakok – szólt közbe Márk – látjuk, hogy nézel rá – vigyorgott Annára.
– Sehogy nem nézek rá – próbált ellenkezni.
– De Gábor sem veszi le rólad a szemét, mindig titokban téged néz – folytatta szemtelenül.
– Tényleg?! Jól van kerítők mára elég az elméletekből. Tűnés aludni, holnap már indulunk haza – zárta le a témát Anna.
Ahogy a fiúk elaludtak Anna lement a bárba egy kis frissítőre vágyott, Gábor túl nagy hatással volt rá.
– Leülhetek? – foglalt helyet a férfi. Anna szíve hevesebben kezdett verni, ahogy érezte a férfi közelségét.
– Hogyhogy magányosan? Hol vannak a testőrök? – viccelődött Gábor.
– Már alszanak, legalábbis remélem – mosolyodott el a lány. – Már holnap utazunk haza, csak ki akartam még élvezni a szabadságot.
– Gyere mutatók valamit – húzta fel Annnát a székről és indult vele kifelé. Egy közeli kis kilátóhoz vitte, amelyről gyönyörű látványt nyújtott az éjszakai havas táj. A hold ezüstös fénye visszatükröződött a havon, megannyi apró csillámként , a panzió karácsonyi színes fényfüzérei pedig beragyogták a környéket.
– Ez gyönyörű – ámult el a lány.
– Akár csak te – ölelte magához a férfi. – Mikor a parkolóban találkoztunk és láttam a fiúkat, azt hittem, hogy férjnél vagy. De szerencsére a fiúk elkotyogták, hogy már egyedül élsz egy ideje.
– Igazi kerítők – nevette el magát Anna.
– Örülök, hogy ilyenek. Nagyon jól éreztem magam veletek és mindenképp szeretném, ha lenne folytatása – csókolta meg a lányt gyengéden. Anna boldogan adta át magát a férfinek.
– Nézd – szólalt meg Gábor hirtelen – tudod mi van a fejünk fölött – mutatott mosolyogva a felettük meredező apró kis fehér bogyós ágacskákra.
Anna tagadólag rázta a fejét.
– Fagyöngy. A babona szerint, ha megcsókolsz karácsonykor valakit a fagyöngy alatt, az örök szerelmet jelenthet. Bár én nem vagyok babonás, de azt hiszem, hogy ez most valóra válhat- ölelte magához a lányt.
Author: Nagy P. Andrea
Már gyerekkorom óta szerettem olvasni kalandregényeket, krimiket, romantikus regényeket. Valószínűleg ez az oka, hogy magam is ezekben a zsánerekben szeretek alkotni. Öt évvel ezelőtt kezdtem el novellákat írni és azóta is folyamatosan próbálkozom. Azt szeretem az írásban, hogy olyankor kikapcsolok és teret engedek a gondolataimnak és érzéseimnek. Természetesen ez nem mindig egyszerű, de igyekszem. A különböző zsánerek lehetővé teszik, hogy más-más oldalamat mutassam meg.