Tavaszhoz falumból

Hol a tavasz az élet reneszánszát örökül adja,
Duna hajlékába nádas pihen télen nyáron rajta.
Ismerem minden hullám, kedves mozgását,
Itt leltem meg a létezés nyugvó csodáját.

Duna holtágában a víz tükrén gyönyörködik magában a nádas,
Templom tornyán csillog a napfény csillogó ruházata.
Falu határában az újjáéledés, s születés vet magvat,
Ébresztő dallal veri fel a tél álmát, madarak lelkes hada.

Illatok cserfes játéka mutat rá, mit jelent nekem a remény,
Örökzöld dűnék mégis mulandók, s lelkemben festmény.
Nem mozdul már a kép, csak nézem,
S én benne állok, mozdulatlan minden részem.

Sörös Erik
Author: Sörös Erik

Szeretettel köszöntöm Önöket! Sörös Erik vagyok, idén töltöm be a harmincegyedik életévemet. Faddon élek, Pakson dolgozom. Verseimben meghatározó szerepet töltenek be azok a helyek, amelyekhez a mindennapjaim és az emlékeim kötnek. Fadd esetében különösen a Duna holtága és Fadd-Dombori jelenik meg visszatérően az írásaimban, míg Paks kapcsán a gesztenyesor, a Duna-part, valamint az a sajátos légkör, amely a várost körülveszi. Ezek a terek számomra nem csupán helyszínek, hanem hangulatok, élmények és belső történetek hordozói. Legszebb emlékeimet köszönhetem ezen Tolna megyei helyeknek! 1995.07.21-én születtem Szekszárd városában. Középiskolai tanulmányaimat Szekszárdon végeztem, ahol tovább mélyült az irodalom iránti érdeklődésem. Örömmel találtam rá az Irodalmi Rádió munkájára, mert közel áll hozzám az a nyitottság és elhivatottság, amellyel teret adnak kortárs alkotóknak és személyes hangú megszólalásoknak.

3
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »