Sóhajok, angyalok panasza,
démonok vészes jajkiáltása,
hasít bele,
az éji síri csendbe,
felriasztva álmából a gyanútlan alvót,
a mit sem sejtő éjt.
Nesztelen léptekkel közeledik
a gyilkos hajnal.
Még néhány perc, s ideér,
és egyetlen, hatalmas csapással
küldi halálba, a másvilágra,
sötét lelkét a fekete éjszakának.
Megriadt madarak gyűlnek tétován,
Szemközt az útmenti fákon.
Félőn, remegő csőrrel várják mi jön ezután
A vérontásnak még nincs vége.
Ezúttal a hajnal bánja, s éri utol végzetes sorsa.
Utódja a közelgő reggel, veszi vérét és életét,
s ahogy a hajnal ezt korábban tette
az éjszakával, most ő esik áldozatul
az irgalomnélküli, kegyetlen,
reggel vérszomjának.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
„Nesztelen léptekkel közeledik
a gyilkos hajnal.
Még néhány perc, s ideér,
és egyetlen, hatalmas csapással
küldi halálba, a másvilágra,
sötét lelkét a fekete éjszakának.”
Kedves Tonió!
Minden éjjel a „gyilkos” hajnalt várom, hogy végre véget érjen az éjszaka.
Ilyen az ember, az egyiknek ez, a másiknak az a vágya. Ettől vagyunk egyediek és különlegesek, ha tolerálni tudjuk egymást.
Szeretettel: Rita🥰