*
(A megadott szavak : öröm, köd, szégyen, piros, ösztön, lelkes, kicsi, patak, galamb, cica, hangulat, néma, szeret, dühös, színes)
Reggel korán ébredtem,
köd lepte el még a tájat…
várnom kellett kicsit,
míg a sűrűsége feloszlik.
Aztán, amikor már lehetett,
a patak mentén haladtam,
lassan, óvatosan, hagytam,
hogy az ösztön vezessen.
Lelkesen róttam lépteim, egy
galamb búgó hangja kísért el.
A cicámat kerestem, kinek
hívó szavára indultam útnak.
Fájdalmasan nyávogott, jaj,
biztosan bajba jutott –
szégyen, de első gondolatom
mindjárt ez volt.
Mekkora öröm volt, mikor megtaláltam,
piros betűs nap lesz ezután a naptárban!
Hála, nem történt nagyobb baja, mint
egy a másik macska az orrát
dühösen megkarmolta!
Megnyugtattam, s a karomban,
némán, de jó hangulatban,
vittem immár haza,
lábunk alatt színes volt az avar.
Látod, cicuskám, szeret a gazdi,
tanácsos inkább
a közelben maradni!
*
(© Nagy Erzsébet – 2026. február 11.)
2026. február 8. Üdvözlöm az erre járókat!🙂
Köszönöm, Rita, a játékot – kis szünet után újra játszhatunk🙂.
Author: L. Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...
2 Responses
Kedves Erzsébet!
Nagyszerű lett! Tetszéssel olvastam.💖
Szeretettel: Rita🥰
Köszönöm !🙂