A felhők nyájba verődve vonulnak, szürke
néha felettem az ég, de még tart a lélek,
és ha törékeny a szív, körülötte összetart
a váz, amibe belealkotott az élet.
Őrző angyalról egykor meséltek nekem, de
nem találtam rá soha, és ma sem ismerem.
Nem láttam fehér ruháját, fénylő glóriáját –
de ha kell, akkor mégis ilyennek képzelem.
Szemembe költözött hittel néha kerestem.
Utcán, s a téren nem láttam hús-vér alakban
sosem, de ahogy telnek az évek, érezni vélem
egy-egy nem várt, kivételes pillanatban:
ahogy formál az idő, úgy kanyarog az élet,
s ha útján valami elszomorít nagyon,
a legmélyebb sötétben valami megérint: valaki
láthatatlan keze pihen a vállamon.
Reggelente felfelé kúszik, s kúszik a fény,
küzdve, hogy szemem látómezejébe érjen,
tisztán, mint kiürült térben a tiszta levegő,
s nyugalmat hozzon dúlt világok metszetében.
A csoda illékony, mint vízcseppnyi csillanás,
ha ragyog mélabús tájban egy falevélen,
de ott van valaki elmondott halk imájával
másokra bízott biztató üzenetében.
Szerény eszköztárral egy bonyolult világban
alaktalanul, de százféle szerepben
láthatatlanul ott játszik az angyali,
árnyékkal fedett, de mélyen ragyogó szemekben.
Szárnyak nélkül, elhagyott glóriával őrzött,
jelen van akkor is, ha sohasem követtem.
Mindent, s mindenkit a föld sójává szentelt körülöttem.
Velem volt akkor is, mikor észre sem vettem.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
