Edvin a teraszon ülve nézte végig, ahogy Nina becsapja az ajtót, aztán mérgesen és szó nélkül elviharzik otthonról. A lány még mindig dühös volt az előző esti veszekedésük után, ő viszont nem tudta, mit mondhatna neki, hogy megbékéljen. Ugyanis a vitát okozó probléma távolról sem oldódott meg.
A konfliktus eredője az volt, hogy Edvin hangulata az utóbbi hetekben látványosan leromlott, és nem volt hajlandó magyarázatot adni erre. Márpedig Ninát ez rettenetesen zavarta, hiszen érthető módon furcsállta, hogy a párja a közelgő esküvő előtt kedvetlenül viselkedik, és szerette volna tudni ennek az okát. Edvin persze tisztában volt azzal, hogy fordított helyzetben ő maga is mérges lenne, azonban attól tartott, ha elmondaná az igazat, az nagyon rosszul sülne el. Akár hinne neki Nina, akár nem.
Képtelen volt eldönteni, mit tegyen, pedig jól tudta, hogy ha a dolgok így mennek tovább, az nem sok jóval kecsegtet. Szórakozottan elővett pulóvere zsebéből egy fekete kavicsot – amely olyan szabályos volt, mintha géppel készült volna –, és nézni kezdte a kő felületére vésett rúnajelet. Közben felidézte magában, hogyan került hozzá ez a különleges tárgy: évekkel korábban, egy régiségvásáron bukkant rá. Az árus esküdözött, hogy igazi ereklye, amely valamikor egy Sjöfn, a szerelem istennője tiszteletére emelt oltárra volt felhelyezve. Azt is mondta, hogy állítólag a rúna dörzsölésével meg lehet idézni az istenséget. Ehhez képest meglepően kevés pénz kért el a kavicsért.
Noha Edvin akkor azt mondogatta magának, hogy csak azért vette meg végül a kődarabot, mert tetszett neki, valójában nagyon is kíváncsi volt, vajon tényleg egy mágikus tárgyról van-e szó. De azért napokig csak nézegette, mielőtt rávette volna magát, hogy tegyen egy próbát. Amikor aztán kezébe vette a kavicsot, és hüvelykujjával megdörzsölte a rúnát, hirtelen úgy érezte, meleg szellő csapta meg, és gyönyörű, vörös hajú nő termett mellette, akiről később kiderült, hogy valóban ő Sjöfn. Miután Edvin magához tért megdöbbenéséből, hosszan elbeszélgettek – de hogy miről, azt most már nem tudta volna felidézni. Emlékezett viszont, hogy Sjöfn azzal az ígérettel búcsúzott el tőle: ha egyszer arra lesz szüksége, kisegíti őt a szerelem terén.
Akkor még nem gondolta volna, hogy egyszer majd valóban segítséget fog kérni a szerelem istennőjétől. Aztán ennek is eljött az ideje, amikor megismerkedett Ninával, és eleinte nem alakultak jól a dolgok kettejük között, ezért attól félt, elszalasztja a lehetőségét a lánnyal. Sjöfn betartotta az ígéretét, és miután közbeavatkozott, ők ketten hirtelen tovább tudtak lépni az ismerkedés kezdeti buktatóin, majd hamarosan összejöttek. Kapcsolatuk szép fokozatosan elmélyült, és végül három évvel később eljegyezték egymást.
Minden rendben ment, és Edvin nagyon boldog volt a lány mellett – egészen addig, amíg ki nem tűzték az esküvő dátumát. Miután azonban ez megtörtént, a fiú fejében egyszerre minden előjel nélkül szöget ütött a gondolat, hogy talán ami köztük van, nem is igazi szerelem, és Nina csak azért van vele, mert annak idején Sjöfn valahogy megbabonázta. Hirtelen nem is értette, miért nem foglalkozott sose azzal a kérdéssel, hogy vajon mit csinált az istennő. Attól kezdve Edvin egyre inkább bebeszélte magának, hogy Ninával való kapcsolata valójában egy hazugságra épül.
A legrosszabb az volt az egészben, hogy igazából nem tudta eldönteni: akar-e rágódni ezen. Egy része azt mondta, nem érdekli, miért vannak együtt, csak az számít, amit közösen átéltek és felépítettek az elmúlt évek során. Ugyanakkor a másik részét viszont borzasztóan irritálta a gondolat, hogy a lány, akit feleségül készül venni, valójában nem magától szeretett belé, hanem csak az isteni beavatkozás miatt viszonozza az érzéseit. Nagyon sokat tépelődött emiatt, és persze Ninának is feltűnt, hogy valami nincs rendben, de amikor faggatózni kezdett, csak vita lett a vége.
Így jutottak el a mai reggelig, amikor a lány már nem is szólt hozzá. Edvin néhány percnyi néma üldögélés után nagyot sóhajtott, és úgy döntött, véget vet ennek az áldatlan állapotnak. Megdörzsölte a kavicson lévő rúnajelet, és szinte rögtön meg is érezte a meleg fuvallatot. Mire felpillantott, Sjöfn már ott ült a terasz korlátján. Az istennő hátravetette a fejét, és néhány lélegzetvételnyi ideig így sütkérezett a napfényben, miközben hajkoronája lobogott a levegőben, és lábát hanyagul lóbálta. Aztán hirtelen előredőlt, és mosolyogva biccentett a fiú felé.
– Rég találkoztunk! – mondta, majd Edvin arcát látva ő is elkomorodott. – Nem tűnsz túl boldognak. Felteszem, ez az oka annak, hogy megidéztél.
– Tudni szeretném, mivel érted el, hogy Nina belém szeressen! Meg azt is, hogy vissza lehet-e csinálni a dolgot!
– Hogyhogy? Hát már nem szeretnél együtt lenni vele?
– De igen! Azt viszont nem akarom, hogy ő a saját akarata ellenére legyen velem. Vedd le róla a bűbájt! Ha elhagy, hát elhagy, valahogy majdcsak beletörődök!
– Nem értelek – Sjöfn oldalra billentette a fejét. – Ha egészen mostanáig nem zavart a dolog, akkor most miért érzed magad kellemetlenül emiatt? Egyébként is felesleges ezen őrlődnöd, hiszen szó sincs arról, hogy az én bűbájom miatt szeretett volna beléd! Minek nézel engem, valami boszorkának?
– De valamit csak csináltál vele, nem?
– Hát persze! Ugyanazt tettem, amit mindig, amikor besegítek valakinek. Egy kicsit a fülébe suttogtam, és arról győzködtem, hogy ne ítéljen meg téged elhamarkodottan. Mindössze ennyi történt – az istennő keresztbe fonta karját. – Az emberek néha hajlamosak túl hamar leírni másokat, pedig vannak olyanok, akiknek a jobb megismeréséhez idő kell, mert nem nyílnak meg könnyen, és idegenekkel szemben esetlenül viselkednek. Nina első benyomása nem volt túl kedvező rólad, ezért az első találkozásotok után udvariasan el akarta utastani a további közeledésed. Csakhogy az én sugalmazásomra végül meggondolta magát. Noha ő maga biztosan azt hitte, valamilyen belső hang szólalt meg benne, hiszen neki akkor nem mutattam meg így magam.
– Tehát egyszerűen csak rávetted, hogy szánjon időt a megismerésemre? – Edvin szeme elkerekedett.
– Így van! Semmi közöm ahhoz, hogy beléd szeretett! Azt magadnak köszönheted – felelte Sjöfn fejcsóválva. – Legyen némi önbizalmad!
Edvin úgy érezte magát, mint aki hosszú idő után a víz alól a felszínre bukkant, és újra levegőhöz jutott. Köszönetet mondott az istennőnek, majd egy darabig még elbeszélgetett vele, mesélt neki Nináról és a tervezett esküvőjükről. Végül aztán, újfent hálálkodva elköszönt, és bement, hogy felhívja a menyasszonyát.
Sjöfn mosolyogva nézett a fiatalember után, és visszagondolt arra, amikor három évvel korábban, egy nyüzsgő vasúti pályaudvaron titokban odasúgta neki, hogy üljön le a padra, amelyen egy csinos lány éppen egy általa is kedvelt könyvet olvas. Edvin persze a saját megérzésének tulajdonította, hogy akkor odament a későbbi barátnőjéhez, az istennő pedig úgy döntött, nem fosztja meg ettől az illúziótól. Nem érdekelte, hogy az emberek neki vagy a sorsnak tulajdonítják azt, ha rájuk talál a szerelem. Ő egyszerűen csak megadta nekik a kezdő lökést, amikor ezt szükségesnek látta, aztán élvezettel figyelte, mi sül ki a dologból.
Author: Barna Benedek
Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. Témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni, de elsősorban mesék és fikciós irodalom területén szorgoskodom. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. Időközben pedig több rövid írásom is napvilágot látott, ezekből válogatok az alábbi felsorolásban: – „A gödör” (novella, a „Cirkusz a moziban” antológiában, 2023); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/02/18/a-godor/ – „A minden kívánságot teljesítő gép” (mese, a Szitakötő folyóirat 65. számában, 2024); online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” (fiktív levél, a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában, 2024); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/04/16/miert-ment-szabadsagra-a-husveti-nyul/ – „Elkeseredett haragosok” (novella, a „Falvak-városok”...
