Húsvéti hagyományok
Kamrátokba finomat, házatokba békét,
a szívetekbe a szeretet áldott csendességét,
a tervhez szerencsét, a munkához kedvet,
minden földi jót és egészséget Nektek!
Áldott húsvéti ünnepeket!
Húsvét a keresztény feltámadás és a tavaszi újjászületés ünnepe.
A természet lesöpöri magáról a téli szomorúságot. Virágba borulnak a fák, duzzadnak a rügyek, nyílnak a korai virágok. A magvak szárba szökkennek.
Minden zöldell és illatozik. Ez a csodálatos megújulás, a szabadság lélegzése.
Régen a kisvárosokban és a faluhelyen a lelki felkészülés mellett fontos volt a környezet megtisztulása is.
A nagyszülők a gyerekeikkel együtt kijavították a megrepedezett külső és belső falakat, szorgosan és sietősen meszeltek kívül, belül. Mindent pontosan megterveztek, hogy időben elkészüljenek. Kötelező volt számukra a nagyböjt, amely megelőzi a húsvétot. A 40 napos bűnbánati időszak, amely hamvazószerdától nagyszombatig tart, szigorúan meghatározva az étrendet.
A hívő ember felkészül a feltámadás ünnepére, imádsággal és önmegtartóztatással.
Nagypénteken a templomban kérték az URAT, hogy jó legyen a vetés és a termés.
Bennem is megelevenednek a sok-sok évvel ezelőtt megélt húsvétok gyönyörűséges emlékei.
A drága Nagymama, aki őszinte szeretettel kényeztette a családját. Mosolya, amely átölelt mindenkit, szívünkben örökre megmarad. A ruházata, mint mindig, makulátlan tiszta. Sötét színű ráncolt parget szoknya, alatta a vakítóan fehér több rétegű keményített alsószoknyák, felette a végig gombos sötét pruszlik, fején a kobakkal megemelt kendő.
Az ünnep tiszteletére mi, gyerekek is ünneplőbe öltöztünk.
A harang zúgása jelentette a körmenetet. Feledhetetlen látvány volt a népviseletbe öltözött lányok, asszonyok és férfiak színkavalkádja.
A kapuvári viselet a Rábaköz leggazdagabb gyöngyszeme.
A férfiak ilyenkor már pamutos kendervászon gatyában jártak. Az alját fehér lapos hímzés, subrika és rojt díszítette. Az ing bő ujjú, piros-fehér vagy fehér lapos hímzéssel díszített. Az öltözéket teljessé tette a kerek nyakú ünnepi mellény, amely piros vagy lila bársony volt, a kötény, a fekete pörge kalap tollal vagy bokrétával és a fekete csizma.
A lányok, asszonyok öltözete volt az igazi színes látványosság.
Simán hátrafésülték a hajukat, és megcsavart vagy fonott kontyukra ívelt keménypapírt (kobak) tettek. Elől megkötött piros-fehér csíkos rojtos selyemkendő teljesen elfedte a hajat, melyet az álluk alatt kötöttek meg.
Kendervászonból készült a pendely, fölötte a ráncos ujjú ingváll. A kantáros vattabéléses szoknya fölött hengeres csípőpárnát viseltek, afölött piros planell keresztpántos mellényes szoknyát. Alatta 1-2 színes és 4-5 fehér keményített szoknya. A kötény selyem, a pruszlik selyem vagy bársony, a vállkendő fehér tüll. A lábukon fehér harisnya és szalagdíszes félcipő.
„Húsvét másnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy hímes tojást.”
Nagymamánál a gangon volt a teríték.
Nagy kosárban a hagymahéjjal festett tojások, a főtt sonka, a házilag készített kalács és kenyér, az elmaradhatatlan tormával.
Az eladósorban lévő lányok a hímes tojással is tudatták, hogy kapcsolatuk megérett a házasságra.
Picit mókáztak, szaladtak a fiúk elől, de engedték magukat a jó hideg kúti vízzel meglocsolni, nyakon önteni.
Mára már megváltozott a HÚSVÉT hangulata. A gyerekeknek a várva várt tavaszi szünet, a felnőtteknek a családi összejövetel. A szimbólumok megmaradtak: a nyúl, a tojás… Szabadon ünnepelhetünk, de a régi bensőséges szokásokat elfelejtettük. A locsolkodás is egyre inkább családi és baráti.
Bizakodunk, hogy a békével, a jobb élettel, a szeretettel a hagyományaink is visszatérnek.
A magyar kultúrtörténet felbecsülhetetlen értéke a HÚSVÉT!
Őrizni, ápolni kell, és emlékezni azért, hogy a generációk az értékekkel együtt tovább tudják adni az utókornak.
Húsvéti áldás
„Hozzon a húsvét
napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást
tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.”
(Kerecsényi Éva)
Author: Lászlóné Háló Erzsébet
Születtem 1947-ben Kapuváron. Itt jártam általános iskolában majd középiskolában. Szorgalmas, jó tanuló diák voltam. Az a közösség, melynek én is a tagjai közé tartoztam, idejében megtanította, hogy „jól csak a szívével lát az ember”. Sokat olvastam, tagja voltam a színjátszó körnek, mindkét iskolában én voltam az állandó versmondó. Felsőbb iskoláim: népművelés – könyvtár, történelem és magyar szak. Általános iskolában tanítottam egy alföldi faluban miniszteri kitüntetéssel. A boldog békeidőnek akkor lett vége, amikor a férjem beteg lett. A gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan diagnózis, alzheimer-kór, amely 12 évig tartott. A fájdalmat, a keserűséget, a tehetetlenséget éjszakánként írtam le, amely olyan volt, mint egy terápia, amitől könnyebb lett minden. Kezdetben csak magamnak, később már azért is, hogy a rászorulóknak segíteni tudjak. Sok könnyel született a „Tükör által torzítva” /172 oldal/ című írásom, amely arra vár, hogy valaki felkarolja és eljusson mindazokhoz, akik hasonló körülmények között ápolják a szeretett hozzátartozót. Sajnos az alzheimer-kór nem válogat. Nem számít a bőrszín, az iskolázottság, a hovatartozás, kíméletlenül lecsap. Nem tudják még gyógyítani, a betegek száma pedig egyre nő. A férjem halála után előadásokat tartottam a témában, de ez kevés! Az egyik barátnőm, aki szintén írogat, arra biztatott, hogy a meglévő anyagot szűkítsem le és adjam be az „Életmese Pályázat”-ra....
