Az idős kor a türelem gyakorlásának ideje,
Amikor fáj itt-ott és a kezed már remeg.
Amit tudsz s szeretnél… egyre távolabbra megy.
S azon kapod magad, a múltadon merengsz.
Idős korban a tiszteletet megérdemelt.
S úgy szomjazza a fáradt szív figyelmedet,
Ahogy az óra veri a kegyetlen perceket.
Minden ütem koporsónkba ver szöget be.
Az idős kor az elbúcsúzás méltó ideje.
Már megtanultuk becsülni a kapott életet.
S szeretnénk hinni, most is szeretnek….
Értékelnek, mint mi…a megmaradt éveket.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...