Akkor volna jó élni

Midőn az éjszaka  gondos anyaként  

fekete takarójával betakarja, 

s kezével gyöngéden megsimítja,  

álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét 

az ablakoknak, 

 

Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat 

az ébredező növényekre, fákra  s virágokra, 

mikor az első gyenge halvány napsugarak 

félénken előmerészkedve először simogatják meg, 

az alant békésen elterülő tájat, 

 

Vagy tán  mégis inkább, egy vasárnap, 

egy lusta nyári délután, nemsokkal ebéd után, 

mikor a nap fenn ragyog a tiszta kék égen, 

béke s nyugalom trónol az áttetsző fényben, 

néma csend zümmög a levegőben, 

 

Igen, akkor volna jó, valóban élni! 

 

Habzsolni teli szájjal,  élvezni, megélni 

a pillanatba bezárt, tetten ért mozdulatlan időt. 

Csak cél nélkül nézni, semmire sem gondolni, 

semmivel nem törődni, lebegni a légben, 

s egyedül csupán  élvezni egészen, 

értékelni a létet, a maga teljességében, 

 

Igen, az volna ám a szép! 

 

Ha ilyen lenne az elképzelt világ, 

be  szép is lenne, ha igaz volna 

Ha lenne, s ha így volna, 

De hiába szárnyal sajnos a képzelet 

. 

A valóság erősebb, mint az ábránd. 

A csoda  sokáig nem tarthat, 

véget ér egyhamar. 

Az álom illékony,  

akár egy félénk megriadt pillangó  

egy-kettőre elszáll.   

Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,  

és ami helyette marad: a változatlanság. 

A szürkeség, szomorúság.  

A kiábrándító jelen.  

 

A lesúljtó valóság. 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,
    és ami helyette marad: a változatlanság.
    A szürkeség, szomorúság.
    A kiábrándító jelen. ”

    Tudjuk, hogy „ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz”, de azért olykor érdemes valamit szépet álmodni, de talán még inkább a valóságban meglelni azt. Talán így tavasz közeledtével nem is lesz nehéz.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      EGYETÉRTEK AKÁRHOGY IS VAN, AZÉRT AZ ÁBRÁNDOZÁS FŰSZE AZ ÉLET KÍNÁLTA ÉTELEN.ÉS VALÓBAN, HAMAROSAN JŐ, KOPOGTAT AZ AJTÓN A TAVASZ, ÖRÜLJÜNK HÁT!

      sERETETTEL
      tONIÓ

  2. Kedves Tonió!

    Talán nem is ábrándozni, de néha elmerengeni azon, hogy milyen jó is lenne számunkra, ez és az, aztán úgy is kizökkent az élet.

    A valóságot viszont fel kell fedeznünk és ami abban szép, azt a szívünkben átölelnünk, ha tehetjük továbbadni, vagy ha nem kell senkinek, magunkban megőrizni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »