Hosszú éveken át
voltál ártatlan áldozat,
sokat szenvedtél miattam.
Ó be sok könnyet ejtettél,
bús szemed sós könnyek tengerét,
hullatta, ontotta.
Lelked,keserű bánat fájdalma,
kínozta, mardosta.
Évek jöttek, s évek múltak el
s eközben szíved
kemény lett, megdermedt.
Kővé vált lassanként.
Ma már ismét jó neked,
szíved már nem gyötri érzelem.
Egy kődarab került helyébe.
Többé már nem fáj, nem sajog,
már nem vagy védtelen,
ártó kezek már el nem érhetnek,
kőszíved védelmét élvezed.
Ma már ha látsz másokat,
kiknek szívében még láng lobog,
s ettől szenvednek oly sokszor,
rajtuk csak mosolyogsz.
Nem érted s szánod őket.
s mondogatod ó, szegények!
De mégis, néha elfog a kétség,
s nem hagy nyugton.
Érzed a hiányt, az űrt,
mi bensődben mélyen ott feszül.
Megfejteni nem tudod a talányt,
Ez számodra túl nehéz rébusz talán.
Talán csak valami, kicsiny apró dolog,
az mi hiányzik,
de titkon érzed, mégis fontos,
hiányával valami lényeges
számodra végleg elveszett,
meglehet, tán örökre!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
Kedves Tonió!
Nagyon szép soraid átéléssel olvastam. Talán a jégszív az igaz, ami képes felolvadni, bár lehet, hogy tényleg előfordul, hogy kővé szilárdul az. A szeretetre mindenki vágyik, az is, aki hárítja azt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad, és köszönöm hozzászólásod, véleményed.Tökéletesen egyetértel veled!
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Mindig öröm számomra, ha egyet tudunk érteni.
Szeretettel: Rita