Vártam, hogy kapok tőled virágot,
de tavasszal vetek a kertbe sajátot.
Magamhoz hívom újra a színeket,
búcsút intek a feketének és neked.
Tavasszal megint nyílnak virágok,
dallal ébresztik a madarak a világot.
Nekem is hajnal váltja az éjszakát,
kitárja karjait felém a nagy világ.
Akármilyen kemény volt is a tél,
eljön az ideje, hogy véget ér.
Véget ér a tél és a szerelem,
akit szerettem, ha elhagytam sem feledem.
Nyár jön, ha múlik a tavasz,
jön majd más, ha te már nem maradsz.
Ami illatos virág most a fán,
édes gyümölcs lesz majd ezután.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
