Listát ír a kertben a tavasz,
útját megvilágítja a nap.
Selymes, puha-zöld ruhába
öltöztek reggelre a domboldalak.
Bárányok mendegélnek halkan,
sorban a világoskék égen,
lógó fülű kiselefántok
lopakodnak mögöttük a sorvégen.
Látni vágyom, de nem álmokat
akarok, elég a valóság,
hol szememet nem bántják
kétes bölcsességgel meghintett csodák.
A télikabátnyi tehertől
mentes életem visszakérem,
úgy, ahogy van – s úgy, ahogy lesz,
tökéletlen szépségében megélem:
szívem kő, majd benne tűz lobog,
szemem hol fátyolos, hol ragyog,
míg odakint egyre változó madárdalok
hangjában fürdőznek fréziaillatú hajnalok.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.